Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Zoltán blogja - 2011. január

Bolondos napsugár



A   felhők  szélén   napsugár,

ki  most  madárdalra  ébredt,

játszani is ő hív engem, s az

az álmos, ébredő  természet.


Tél tábornok, lám kicsit  lusta,

hogy a  kabátját nem  találja?

Vagy talán szögre akasztotta?

Nem ébredt most kakasszóra.


Ó, fene  bánja,  nem   érdekel,

hisz  ezer madár  kint  énekel.

A  kopasz  fák  is  hajladoznak,

cicák  módján   nyújtózkodnak.


Langyos   szellő   arconcsókol,

bohém  nőként  nekem  bókol.

Címkék: velem játszik a fény

Utolsó hozzászólás

Vida Zoltán üzente 8 éve

Kedves Ilike!

Nagyon köszönöm neked a kedvességed,
igazán nagyon aranyos vagy!
Én ugyan így vagyok ebben a klubban szereplő más
tagtársam verseivel!

De nagy babérokra azért nem török, és tudom,hogy
vannak nálam jobb képességű írók!
De igazán önzetlen,és kedves az óhajod!
Köszönöm a szülinapi jó kívánságod is, kívánok neked a továbbiakban
szintén minden jót,
valamint erőt, és egészséget a mához,

s kitartást és lehetőséget a holnaphoz!

Baráti öleléssel:

Zoli.


Tovább 

Valahol felcsendül egy dallam


 

 

Valahol  felcsendül egy dallam, mely a szívemben  él,

a  távolból  hallom,  úgy  érzem, szinte a  lelkemig  ér.

A szél hozta ide messziről, talán egy  nyitott  ablakon,

búsan szól  ez a kedves dal, ezen a  hűvös alkonyon.


 

Átöleli, csókolja  magányos lelkem  édes szorításban,

elsírja  nekem  keserves bánatát a sötét  éjszakában.

Könyörgő  könnye az én  kettétört szívemre  csöppen,

fájdalom van, hallom  én, kérlelő, gyászos  énekében.

Címkék: szívem éneke

Utolsó hozzászólás

Vida Zoltán üzente 8 éve

S ehhez én már nem is tudok semmit sem tenni.
S szerintem nem is kell!

Hacsak nem annyit........ Nagyon köszönöm!

Na ez a vers is nagyon szép ám!

Mély tisztelettel:

Vida Zoltán.

Tovább 

Amikor megszülettem!

 

 

 

Negyvenöt  éve lesz   pár pillanat  múlva  éppen,

hogy én a gyötrelmes világra nyitottam szemem.

Egy hideg  januári  estén egy hó  födte városban,

ÉszakKeleten  Báthori István győztes városában.

Ott a parányi, szegényes, kopott  szülőszobában

tartott engem anyám-reszkető gyönge karjában!

 

 

Ő volt,akit először  meglátott a könnyes szemem,

aki a  remegő karjában tartotta  a dobogó szívem.

Aki megmutatott engem  ennek a  hideg világnak,

S  büszke lélekkel  a mellettem zokogó apámnak.

Címkék: amikor megszülettem én!

Tovább 

Csak neked mondom el!







Bocsájtsd meg nekem ha most nem foghatom kezed,

Hogy egyedűl hagytam én a te gyönge szerető szíved!

De tudd meg  az enyém is vérzik, könnyezik, szenved,

Nem felejt s meg szenved érted minden egyes  percet!

S míg újra nem lát téged az én árva, csavargó  lelkem,

Egyedül- s csak érted húll az én vígasztalan könnyem!




Remegve várom  én  az órát  s azt  a magasztos  percet,

Mikor  a reszkető  két  karom  majd  téged újra át ölelhet!

Címkék: szerelem könnyes fohásza.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 8 éve

Gyönyörű szép vers, tele érzelemmel , fájdalommal....
Szerelem..., mi is az a "szerelem "...??.......Szerelem az, mikor az fáj a végén, amitől az elején, oly boldog voltál. ......

Tovább 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu