Kis türelmet...
Kis türelmet...
13 éve | 0 hozzászólás
Dolgok - gondolatok!
Azok a dolgok melyeket elmondani nem lehet.,
Azok a gondok tépik szétt most tébolyult lelkemet.
Azok a szavak ülnek itt most ajkamon,
Azok melyek kimondatlanok maradtak ezen a hajnalon.
Ahol összegyülnek fejemben sötét gondolatok.
Ahol a szívem is vérzik,... .. már nem önmagam vagyok!
De ki hallja meg ha belülről ordítok?
De kire támaszkodjak hisz saját lábam az amiben elbukok?
De kinek számítanék,ha azt mondom nem maradok?
De kiben bízhatok,ha már csak suttogni tudok?
Nőnapra
drága jó anyám!
Nőnap közeledtén én a magam módján,
kívánok boldog nőnapot drága édesanyám!
ülök az ablaknál s a sápadt holdat nézem,
tűnődöm a március mit hoz majd nékem?
Nem csak március ez, nőnap is egyben,
amikor talán erősebb a szeretet, érzelem!
Most mondani kéne valami szépet,kedveset,
mivel felvidíthatom én a te szomorú lelkedet!
De hogy lehet elmondani egy gyerek szíve
mit érez, s azt hogy mennyire szerethet?
13 éve | 0 hozzászólás
Ha eljön a húsvét!
Mint remegő lábú koldus most úgy állok meg én,
a szent házadnak sokat látott kopott küszöbén.
Oly lágyan öleli át ezt a szent helyet a szeretet,
mint ahogy Mária öleli át óvó kezével a kisdedet.
Hullatva édes és aggódó anyai öröm könnyeket.
Fölöttük lágyan elnyúlva az ég csillag takarója,
Áttörve az éjszaka sötétjén a világba kiáltva.
Megszületett hát istenünk kit mindig is vártunk,
Ki megváltja szenvedésünk jobbá teszi világunk.
13 éve | 0 hozzászólás
Habár
Habár a szívem már ezerszer összetörted,
s százszor elmondtad értem hull a könnyed,
én még mindig úgy de úgy szeretlek téged.
A sors az élet már rég szét szakított minket,
s messze sodort a szívedtől a kegyetlen élet,
én titkon azóta is keresem a dobogó szíved.
Napra nap múlik s telnek a hetek, a hónapok,
a kedves lábnyomod, szerelmünk emlékét
már réges- rég befedte a csikorgó homok.
13 éve | 0 hozzászólás
Koldus vagyok én!
Koldus vagyok én az élet szépen megterített
asztalánál, lelkem csupán enni kért,
mégsem kapott többet egyetlen morzsánál.
Sóvárogva jutnak eszembe azok a napok,
mikor a sors jóvoltából néha jóllakhatott.
Mert megszánva a koldust néha valaki
dobott neki egy egy darabot.
De semmi sem volt ingyen, mert meg
kellett ezért fizetnem,
amit az éhező lelkem akkor az élettől kapott,
mert könnyel, fizettem meg minden falatot.
13 éve | 0 hozzászólás
Ha engedted volna!
Ha engedted volna, most melletted lehetnék,
Szívem szeretetével egyetlen szívet szeretnék.
De te nem adtad nekem, elfordultál tőlem,
azt mondtad, nem szabad téged szeretnem.
"Te" nem tudod hogy mit tiltottál meg nekem,
"te" nem tudod hogy mit vettél el tőlem?
S most a szívemben, a lelkemben egy egész
világ fájdalmát kell örökön ,öröké cipelnem.
Próbállak elfelejteni, próbálok nem gondolni rád,
de a lelkem tükrében ott vagy te, és az a pici ház.
13 éve | 0 hozzászólás
Kérlek bocsáss meg nekem,
amiért ezzel a megszollitással kezdem a levelem,
de az igazság az hogy nem tudlak én másként hivni,
nem tudok én a te szivedhez másként szólni!
Hisz annyi hosszu éven keresztül
ahány szót én neked papirra vetettem,....
ezzel a megszóllitással kezdtem a levelem!
S bocsáss meg azért is mert zavarlak téged,
hogy talán a soraimmal megérintem a te szived,
hogy előcsalom én szemedből a néma könnyed!
Hogy a tiltásod ellenére amiben arra kértél engemet,
hogy soha többé ne irjak én néked verseket,..
13 éve | 1 hozzászólás
Tavasz volt!
Tavasz volt amikor elmentél tőlünk,
pedig maradhattál volna még!
De téged kérlelhetetlenül hivott a halál,
vonzott a messzeség!
Álltunk a beteg ágyadnál és fogtuk a kezed,
ránk pedig könyörgőn nézett vissza az a
meggyötört tekintet!
Ami könyörgött nekünk hogy ne hagyjunk ott,
hogy hozzunk el onnan téged,
mert te már tudtad hogy az a hosszu ut
ott ér majd véget!
S most melegen cirógat a nap a temetőben
egy maréknyi fekete hideg földet...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Remegő szivemben!
13 éve | 1 hozzászólás
Remegő szivemben!
Ha kinézek kicsiny szobácskád párás ablakán.,
a távolban én a magányos szivedet keresem
de nem csak ezen az éjszakán!
Remegő szivem a drága tekinteted keresi,
de csak a néma sötétséget látom...
s a szerelmes szived nem leli!
Én könnyes szemmel a fénylő csillagogat nézem,
remegő számmal a nevedet suttogom... s félek!
félek attól ha nem vagy velem,
ha nem vigyázhatok rád elrabol tőlem az élet!
Címkék: csak egy emlék a multból!! neked!
Utolsó hozzászólás
Tovább