Ha eljön a húsvét!

Mint remegő lábú koldus most úgy állok meg én,

a szent házadnak sokat látott kopott küszöbén.

Oly lágyan öleli át ezt a szent helyet a szeretet,

mint ahogy Mária öleli át óvó kezével a kisdedet.

Hullatva édes és aggódó anyai öröm könnyeket.

Fölöttük lágyan elnyúlva  az ég csillag  takarója,

Áttörve   az  éjszaka  sötétjén  a világba kiáltva.

Megszületett hát  istenünk  kit  mindig is vártunk,

Ki megváltja  szenvedésünk jobbá teszi világunk.

S nem is oly soká ez be teljesedett...

Mikor  általa  a  hitvány  bűnünk   gyarló lelkünk a

ott fent, azon a hideg keresztfán megfeszíttetett.

De rajta a halál soha nem győzedelmeskedhetett.

Mert  húsvét  napjára visszatért a tiszta szeretet,

S  a föld porára lába nyomán egy megtisztult  élet.

Oly sokunknak hoztál egy új életet-drága Istenem,

engedd  hogy  a  küszöbödön hagyjam a könnyem,

azt  a  semmit   mondó  és  hitszegő  bűnös életem.

Most  mint  remegő  lábú  koldus  úgy  állok meg én,

A te bűnös fiad .... a szent házad kopott küszöbén.

Vida Zoltán.