Kis türelmet...
Nőnapra
drága jó anyám!
Nőnap közeledtén én a magam módján,
kívánok boldog nőnapot drága édesanyám!
ülök az ablaknál s a sápadt holdat nézem,
tűnődöm a március mit hoz majd nékem?
Nem csak március ez, nőnap is egyben,
amikor talán erősebb a szeretet, érzelem!
Most mondani kéne valami szépet,kedveset,
mivel felvidíthatom én a te szomorú lelkedet!
De hogy lehet elmondani egy gyerek szíve
mit érez, s azt hogy mennyire szerethet?
Hosszú évek teltek el egymás nélkül távol,
csavargó gyermeked lehet a világban bárhol,
az ő gyermeki szíve egyet sohasem feledett,
hogy kitől kapta ezt a szép, de gyötrő életet!
Sok éve hogy eljöttem tőled s a világot járom,
de ebben a messzeségben azt a kicsi házat
én álmaimban mindig magam előtt látom.
Nem tudom a lelkem meddig bolyong még?
nyughatatlan lelkem mikor mondja hogy elég.
Nem csavargom már tovább jó anyám félek,
S azt mondja megfáradt lelkem hazamegyek!
Addig is anyám vigye a fagyos éj a hangomat,
Jusson el ahhoz a kicsi házhoz ez gondolat!
Hogy szívemmel úgy cirógassam én arcodat,
ahogy kelt álmodból a mosolygós pirkadat!
Engedd hogy őszülő fejem a térdedre hajtsam,
s gyermeki szívemmel szívedet betakarjam.
Hogy anyai ölelésedben lelkem megpihenjen,
mint születésemkor az anyai könnycseppben,
Túl az álmokon, ott a végtelenben!
Vida Zoltán.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!