Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Valahol felcsendül egy dallam


 

 

Valahol  felcsendül egy dallam, mely a szívemben  él,

a  távolból  hallom,  úgy  érzem, szinte a  lelkemig  ér.

A szél hozta ide messziről, talán egy  nyitott  ablakon,

búsan szól  ez a kedves dal, ezen a  hűvös alkonyon.


 

Átöleli, csókolja  magányos lelkem  édes szorításban,

elsírja  nekem  keserves bánatát a sötét  éjszakában.

Könyörgő  könnye az én  kettétört szívemre  csöppen,

fájdalom van, hallom  én, kérlelő, gyászos  énekében.


 

Oly sokszor hallottam  én valaha ezt az édes  dallamot,

hű  társam  volt  ő akkor  is , mikor  mindenki  elhagyott.

Akkor is mikor kézen  fogott engem az  édes  szerelem,

S  később is, mikor már nem maradt nekem senki sem.


 

S  most újra  visszatért   hozzám  ő  még  egy  pillanatra,

elhozta  a szél, hogy  átölelje  őt  ez  a  didergő  éjszaka.

Hogy még  egyszer  lássa könnyem, hogy  emlékezzem,

hogy  búcsút  inthessen neki még a szenvedő  szerelem.



Hát én nem engedlek el téged kedves, csalfa kis dallam,

bezárlak a szívembe, s engedd, hogy lelked betakarjam!    

Engedd nekem, hogy oda zárva téged én rabbá tegyelek,  

s  ha  szomorú vagy, majd  letöröljem a drága  könnyedet!


 

Maradj velem s akkor én sem leszek többé már egyedül,

vigasztalj engem, míg haldokló lelkem a sötétbe elmerül! 

Hadd  halljam még a szívemben akkor is azt a  muzsikát,

amikor  majd  a  lelkem azt  a  hatalmas végtelent  lépi át!


 

Vigyük el azt  a dallamot túl a végtelenben  a csillagoknak,

oda ahol az angyalok énekelnek, s oly szabadon szállnak!

Engedd, hogy  hangod  a mindenek után a Földre le essen,

S   ha újjászületek én -e  földön még - újra velem lehessen!

 

 

2011. Január. 19.


 

Vida Zoltán.


 

Címkék: szívem éneke

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Vida Zoltán üzente 7 éve

S ehhez én már nem is tudok semmit sem tenni.
S szerintem nem is kell!

Hacsak nem annyit........ Nagyon köszönöm!

Na ez a vers is nagyon szép ám!

Mély tisztelettel:

Vida Zoltán.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

Felhőket hajt a szél az égen át,
hiába várok én az éjen át.
Nincs többé fény,
nincs fényben fürdő nyár.
A tegnap kincse, a boldogság
oly messze jár.

Árva falevél, merre visz a szél,
egy boldog szerelem vajon meddig él?
Hiába kérdezem, ha senki nincs közel,
jajong az őszi szél, de nem felel.
Árva falevél, merre visz a szél?
Régi szerelem, már csak bennem él.......


Nagyon szép vers, s nekem ez a dal jutott róla eszembe.

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu