Oly nehezen

Oly  nehezen   jöttem  én  el  ma   tőled,
sírt  a lelkem mert  ott  hagytalak  téged.
Remegett  a  kezem  mikor  át  öleltelek,
mikor   csókolhattam  dobogó  szívedet.

Újra születtem én abban a  pillanatban,
mikor tündéri  szádra csókot  adhattam.
A világot öleltem én akkor a   keblemen,
s lelkem  ringatta a  hatalmas  végtelen.

Ha az  Isten úgy  dönt én ott  meghalok,
mindent  ide adott, mit valaha  adhatott.
Mert  halhattam volna dobogó szíveden,
nevető ,  csillogó,  gyönyörű  szemeden.