Kis türelmet...
Kis türelmet...
13 éve | 0 hozzászólás
Ha engedted volna!
Ha engedted volna, most melletted lehetnék,
Szívem szeretetével egyetlen szívet szeretnék.
De te nem adtad nekem, elfordultál tőlem,
azt mondtad, nem szabad téged szeretnem.
"Te" nem tudod hogy mit tiltottál meg nekem,
"te" nem tudod hogy mit vettél el tőlem?
S most a szívemben, a lelkemben egy egész
világ fájdalmát kell örökön ,öröké cipelnem.
Próbállak elfelejteni, próbálok nem gondolni rád,
de a lelkem tükrében ott vagy te, és az a pici ház.
13 éve | 0 hozzászólás
Kérlek bocsáss meg nekem,
amiért ezzel a megszollitással kezdem a levelem,
de az igazság az hogy nem tudlak én másként hivni,
nem tudok én a te szivedhez másként szólni!
Hisz annyi hosszu éven keresztül
ahány szót én neked papirra vetettem,....
ezzel a megszóllitással kezdtem a levelem!
S bocsáss meg azért is mert zavarlak téged,
hogy talán a soraimmal megérintem a te szived,
hogy előcsalom én szemedből a néma könnyed!
Hogy a tiltásod ellenére amiben arra kértél engemet,
hogy soha többé ne irjak én néked verseket,..
13 éve | 1 hozzászólás
Tavasz volt!
Tavasz volt amikor elmentél tőlünk,
pedig maradhattál volna még!
De téged kérlelhetetlenül hivott a halál,
vonzott a messzeség!
Álltunk a beteg ágyadnál és fogtuk a kezed,
ránk pedig könyörgőn nézett vissza az a
meggyötört tekintet!
Ami könyörgött nekünk hogy ne hagyjunk ott,
hogy hozzunk el onnan téged,
mert te már tudtad hogy az a hosszu ut
ott ér majd véget!
S most melegen cirógat a nap a temetőben
egy maréknyi fekete hideg földet...
13 éve | 5 hozzászólás
Egy novemberi nap!
Milyen végtelenül üres a lelkem-a szivem...
mert elment tőlem,elhagyott akit igazán szerettem...!
Egy novemberi nap volt sosem felejtem el.....
akkor hagyott engem el üres-néma tekintettel..!
Kitudta mondani hogy elmegy hogy nem szeret többé......
hogy ezután én már sohasem lehetek az övé...!
Hiába kérleltem- maradj hisz annyira szeretlek....!
Ha elmész tőlem én ebben a nyomorult világban
egyedül mit kezdjek?
De ő meg sem hallgatott engem...nem nézett rám.....
13 éve | 3 hozzászólás
Nincs olyan perc hogy ne jutnál eszembe,
nincs olyan pillanat hogy ne legyen egy könnycsepp a szemembe!
Egész nap ott térdelek én az emlékek oltára előtt,
s mindenhol csak téged látlak én magam előtt!
Nappal ott vagy a reszkető tenyeremen,
az arcomon végig folyó csillogó könnycseppben!
Az álltalad nekem edott édes emlékekben,
a haldokló lelkemen-
a megálló szivemen!
Este a remegő szám a te nevedet suttogja,
a lelkem az elveszett szerelmet.....
a drága emlékeket kutatja!
13 éve | 7 hozzászólás
Egy Könnycsepp!
Egy könnycsepp maradt a haldokló szivemen,
ima az ajkamon.....félelem a lelkemen!
Sóvárogva tekintek a csillagog közé,
erőtlen lelkem vágyik az ismeretlen felé!
Felkap a szél egy gyürött falevlet,
talán mielőtt elrepül....letörli könnyemet!
Mert ez a könnycsepp nekem minden vagyonom,
ezt hoztam születésemkor...s ezzel is távozom!
Félelem a lelkemben csak az lehet,
hogy kinek a könyörgésem szól az hallja meg!
Mert nehéz az élet szekerét a sárban huzni,
de még nehezebb ezt elkárhozva tenni!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Koldus Vagyok Én!
13 éve | 0 hozzászólás
Koldus vagyok én!
Koldus vagyok én az élet szépen megterített
asztalánál, lelkem csupán enni kért,
mégsem kapott többet egyetlen morzsánál.
Sóvárogva jutnak eszembe azok a napok,
mikor a sors jóvoltából néha jóllakhatott.
Mert megszánva a koldust néha valaki
dobott neki egy egy darabot.
De semmi sem volt ingyen, mert meg
kellett ezért fizetnem,
amit az éhező lelkem akkor az élettől kapott,
mert könnyel, fizettem meg minden falatot.
Címkék:
Tovább