Kis türelmet...
Egy novemberi nap!
Milyen végtelenül üres a lelkem-a szivem...
mert elment tőlem,elhagyott akit igazán szerettem...!
Egy novemberi nap volt sosem felejtem el.....
akkor hagyott engem el üres-néma tekintettel..!
Kitudta mondani hogy elmegy hogy nem szeret többé......
hogy ezután én már sohasem lehetek az övé...!
Hiába kérleltem- maradj hisz annyira szeretlek....!
Ha elmész tőlem én ebben a nyomorult világban
egyedül mit kezdjek?
De ő meg sem hallgatott engem...nem nézett rám.....
nem érdekelte mit mond a fájdalomtól remegő szám....!
De nem egyedül ment el...mert akkor elvitte a két gyermekem,
akik nélkül semmit sem ér az én hitvánn kárhozott életem!!
Most üres a ház,egyedül vagyok,a néma ajtokon hiába kopogtatok!!
Nem jön már válasz,nem jön a kérdésre felelet......
nem töri meg gyermek zsivaj a fájdalmas csöndet!!
Nem monda már nekem senki hogy "szeretlek apa"
S ha elmész tőlünk...... siess hozzánk haza!!
Hiába várom minden percben hogy nyiljon az ajó min belépnek....
hogy " ő " azt mondja nekem vissza jöttem hozád- bocsáss meg......
szeretlek!!
De nem mozdul az ajtó nem jön hozzám senki...!
Igy hát nem kell erre az utolsó szóra senkinek felelni....
Rongyos fekhelyemen a haldokló lelkemmel elgyengülten
némán fekszem,érzem a rideg halál ott ólálkodik mellettem!
Igen vigyél hát,vigyél magaddal!
Most már hozzád vágyom én minden erőmmel-minden
akaratommal ,oly Jó lessz már megpihenni....
megnyugodni végre,elszenderedni az édes anyaföldbe...!
Ahol már csak a végtelen csend és nyugalom vesz körül...
Ahol majd minden fájdalom-szenvedés elmerül!
S ha már eljött az este -a hideg éjszaka....,
egy hangot hallsz majd távolról melyet messze visz a szél...tova!
Egy hangot mely nagyon mélyről ,nagyon távolról szól majd hozzád.......
egy esengő őszinte gyászos fohászt..!
Vidd hát te rohanó szél még utoljára ezt a gyászos fohászt tova...,
melyet titkon őriz majd a sötét-hideg éjszaka.....
Bocsáss meg nekem Erika!!!
Vida Zoltán.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!