Lelkem tükrében!

Folyóvá duzzadt lelkemben a bánat könnye,

s  most  rohan a  végtelen  tengerek  felé,

lelkem együtt rohan vele de távoli a cél,

mára már nem maradt más csak hiu remény!

Hogy kezem a kezedben nyugodhat  egyszer,

hogy a fejem az öledbe hajtva ringatsz még el!

Fájnak az emlékek égetik a megsebbzett lelkem,

s  benne  most vadul száguld zakatol  a vérem!

Hiányzol nekem nagyon,és vágyom utánnad,

szomoruan nézem a messzeséget-a távolban

kutatok, de téged  én már sohol  sem talállak!