Csukd le most a két szemed!  

Ha  most  becsukod  egy  pillanatra  a  gyönyörű  szemed,

s  a  szerelmes  szívedre  teszed  a  törékeny  két  kezed,

abban  a  dobbanásban meg kell hogy érezd a szívemet.

Én  is  éreztem  nem  is  oly  rég, a tiéd néma dobbanását,

mikor  elhozta  hozzám  az  áprilisi  szél  a  fájó  kiálltását!

Mert  mindíg  megérzem  én   ha  gondolsz  néha rám,mint

ezen  a könnyes  nappalon, vagy sok magányos  éjszakán.

Küldök  hát  neked egy csókot kedvesem, öleld  a szívedre,

s  kérlek  téged  néha  gondolj  az  én  magányos szívemre! 

Mint   most  is, mert  én  nemtudok  ma  ottlenni   melletted....

Hogy  csókjaimmal  ébresszem   a  te szendergő  szívedet,

hogy   lássam ,  mikor  kinyitod  a  gyönyörű  két  szemed.

Jólenne  végig  simítani  a  te  kedves , mosolygós   arcod,

újra  hallani  a  te  édes,  s  varázslatos ,  csivitelő  hangod.

Végig csókolni a szemöldököd lágy  érzéki  vonalát....

Mélyen  beszívni  a  hullámzó  hajdnak  csodás  illatát.

Érezni  forró  tested, édes  csókod  símogató   melegét,

hallgatni  becéző  szavaid  varázslatos,  éltető  énekét.

A  füledbe súgni , hogy  úgy, de úgy szeretlek én téged,

hogy  még egyedül  csak neked, hogy  csak érted élek!

Jólenne  a  lábaid  nyomát  csókolni,  elé  kuporodni,

örök  álmomban  csendben,  s  végleg  elaludni....

Álmunkban  egyedül  csak  a  te  könnyes  álmod  lenni,

S abból   az álomból  már  soha , soha,  fel nem ébredni!

S  egyedül  mindíg  csak téged, örökkön  örökké szeretni!

Vida Zoltán.

.