Bizony mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi. (Jn 14,12)

Theresa kisfia az egyik nap hazatérve elújságolta neki, hogy látta a
barátnőjét az áruházban. "Tényleg?" - kérdezte. "Melyik barátnőm volt
az?"
"Tudod," - érkezett a kisfiú válasza - "az a néni, akinek a kisbabája
ugyanúgy néz ki, mint ő, csak egy kicsit kisebb!" Theresa rögtön tudta,
hogy a fia engem látott. Az én pici lányom teljesen úgy néz ki, mint
én.

Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát. (Zsid 12,1)

A feleségem bátyja elvitt egy horgásztúrára az Erie-tavon. Fiatalkorom
óta nem horgásztam már. Az Erie-tó nagyon nyugodt volt aznap. A gyengéd
ringatózást nem számítva a csónak mozdulatlannak tűnt. Megelégedetten
dőltem neki a korlátnak, és frissítőt ittam, miközben kihajítottam a
zsinórt újra meg újra, lehetőleg kevés mozgással.

Amint a kegyelmi tanács előtt ültem, remélve, hogy szabadulok, ezt
kérdezték tőlem: "Azon kihágásokon kívül, amelyek miatt elfogták, mit
követett még el?" Rögtön azt gondoltam, ha bevallom addig eltitkolt
bűneimet, csökkentem a szabadulásom esélyét. Mégis az igazságot
választottam, és feltételesen szabadlábra helyeztek.
Ezen a tapasztalaton elgondolkozva, egy hasonló kérdést tettem föl
magamnak: "Hány bűnt követtem el azokon túl, amelyeket bevallottam?"
Meg tudom vallani azokat a bűneimet, amelyeknek nincs azonnali
következménye - a rejtett vétkeket?

Ismét itt a böjt. Ahol én élek, a föld északi féltekéjén, a böjttel
együtt a tavasz is megérkezik minden évben - ugyanaz az évszak,
ugyanazok a történetek. Ismerjük őket, tudjuk, hogyan végződnek. Hogyan
újulhatunk meg a sok ismétlődés között?
Egy nosztalgiás pillanatomban átfutottam néhány régi naplómat, és
elidőztem a korábbi böjti időszakban írottakon. Azokról az oldalakról
egy hihető gondolat fogott meg: Már nem ugyanaz vagyok, mint voltam.

Egy hosszú, fárasztó nap után kimerültnek éreztem magam. A
munkahelyemet elhagyva elképzeltem, milyen jó lenne már otthon lenni,
és testemet kinyújtóztatva, egy forró kávé mellett zenét hallgatni.
Amikor azonban hazaértem, a lakást teljes rendetlenségben, és szinte
bűzben találtam. Kiderült, hogy a házvezetőnő nem járt ott. Csalódottan
jöttem rá, hogy nem szeretnék egy ilyen környezetben maradni, különösen
egy ilyen kimerítő nap után.

                Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket,
Isten a mi oltalmunk! (Zsolt 62,9)

Akkor kezdtem imádkozni, amikor édesapám azt mondta, hogy elmegy, és
soha nem jön haza. Nyolc éves voltam, és a szívem összetört.
Lefekvéskor sok hónapon keresztül gyakoroltam egy szokást: felmásztam
az emeletes ágyra, fejemre húztam a takarót, és elsuttogtam: "Istenem,
kérlek, hozd haza az apukámat."
Hallottunk már gyermeket imádkozni?

A Biblia sokat beszél a bűnről. De sokat szól a kegyelemről is, amely
bűneink ellenére nem szűnik meg keresni, és elvezetni minket az Isten
terve és tetszése szerinti életre. Dávid vétkezett. A tanítványok mind
vétkeztek. Mózes is vétkezett.
Elgondoltam, hogyan érezhette magát Mózes a vétke után. Miután megölte
az egyiptomit, biztos azt hitte, élete derékba tört. Figyeljük csak
meg, hogy válaszol később Isten szavára: "Ki vagyok én?" "Hátha nem
hisznek nekem." Nagyon megértem kétségeit és vonakodásait.

A borostyán a ragaszkodást, hűséget, szerelmet és barátságot fejezi ki. 

A barackvirág a bátor, kitartó szerelem jelképe.

Az árvácska a ragaszkodást és a hűséges barátságot fejezi ki.

Az amarillisz azt jelenti: büszke vagyok rá, hogy vagy nekem!

A lila akác csókot jelent.

A rózsa szerelmet, szenvedélyt fejez ki.

A frézia jelentése a bizalom, a biztonság, a meghittség.

A fű a hodolatot fejezi ki.

A gardénia az örömöt, a tetszést és a titkolt rajongást meséli el.

Fabinyi Tamás szerint

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, Vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom"...

De szeretet nincs bennem,
Olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt...
Szeretet pedig nincs bennem,
Olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.