Pál Apostol I. levele a Korinthusbeliekhez és annak 13 része A szeretet himnuszaként vált ismerté és ez belőle a legkedvesebb részem:

 

 

"A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

'Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat **teljesen a tiéd,** és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!'

Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk.
(Ézs 53, 6)

Úgy hangzik ez az Ige, mint valami gyónás. Mindnyájan elmondhatjuk, hiszen mindnyájan, kívétel nélkül utat tévesztettünk. S nem kell valamiféle súlyos eltévelyedésekre gondolnunk. Elég vétek már a valamennyiünkben megbúvó önzés is. Ki-ki a maga útját nézi.

Benne van ez már a természetünkben. Az ember elsősorban mindig önmagára gondol, a maga szívének gondolatait és terveit dédelgeti s mindenekelőtt a maga előnyét keresi.

 

 

Az ünnepek alkalmával sok ember keresi fel a hajléktalanszállókat, hogy
szolgáljon az ott élőknek. Talán mindenki szárnyaló lélekkel távozik,
és átértékeli anyagi javainak lehetőségét is, akárcsak én. Évekig volt
abban az áldásban részem, hogy havonta a déli ebédosztásnál
segíthettem, mosolyogva, innivalót töltögetve a vendégeknek. De többre
vágytam: igazi kapcsolatra a krízisben lévő emberekkel.
Elkezdtem egy napközbeni szolgálatot a szállón, hetente többször,
együtt imádkoztunk, énekeltünk, megosztottuk egymással bajainkat.

MEGBOCSÁTÓ SZÍV

Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg

 

 

 

egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef4,32)

 

Mostanában klubunk néhány tagja kimutatta ellenszenvét egyes
intézkedésekkel kapcsolatban. Véleményem szerint vádjaik lelki
éretlenségről és az irgalmasságról való megfeledkezésről tanúskodnak.
Még ha vissza is fogtam magam a konfliktus elkerülése érdekében, a
helyzethez kapcsolódó gondolataim tele voltak méreggel.

Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme,
a bíró az ajtó előtt áll. (Jak 5,9)

 

 

Amikor bibliaolvasó kalauzom szerint ezt a szakaszt olvastam a Jakab
leveléből, rögtön tinédzser lányaim jutottak eszembe, akik folyamatosan
morgolódtak egymásra a reggelinél.
"Ne egyél már ilyen hangosan!"
"Te meg ne igyál, míg le nem nyelted, ami a szádban van! Tudod, hogy
mennyire utálom!"
És míg el nem indultak az iskolába, folyamatosan kritizálták egymást.

KEGYELEM

A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk
majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót
mindenkivel. (Gal 6,9-10)

 

Will haverom nem is olyan régen meglátogatta egyik barátját a
kórházban. Amint éppen a parkolóból kifelé tolatott, egy autó csapódott
bele vadonatúj sportkocsijába. Ott állt álmai autója összetörve. Ő is
hasonlóképpen érezte magát.
Mérges volt és kiábrándult, de leküzdve érzéseit, a másik vezető
hogyléte felől érdeklődött.

Valahol Europában

Muzsika hangja

Bessenyei Ferenc. Ha én gazdag lennék