A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk
majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót
mindenkivel. (Gal 6,9-10)

Will haverom nem is olyan régen meglátogatta egyik barátját a
kórházban. Amint éppen a parkolóból kifelé tolatott, egy autó csapódott
bele vadonatúj sportkocsijába. Ott állt álmai autója összetörve. Ő is
hasonlóképpen érezte magát.
Mérges volt és kiábrándult, de leküzdve érzéseit, a másik vezető
hogyléte felől érdeklődött. A hölgy azt mondta, nem esett semmi baja,
de sírni kezdett. Előtte tudta meg orvosától, hogy rákbetegségben
szenved. Nagyon aggódott családjáért, félt, és elveszettnek érezte
magát. Will együtt imádkozott vele. Ezután biztosítási betétlapot
cseréltek, és elváltak útjaik.
Barátom lerohanhatta volna haragjával az asszonyt, aki összetörte új
kocsiját, de ehelyett érdeklődni kezdett iránta. Tettei az Istentől
kapott kegyelemről tanúskodtak. Ő képessé tud minket is tenni, hogy ne
csak fogadjuk a kegyelmet, hanem tovább is adjuk másoknak.
Bárkivel is futunk össze, kötekedő munkatárssal, idegesítő szomszéddal,
egy sofőrrel, aki elénk vág az úton, mindegyik találkozásban benne van
a lehetőség, hogy Isten kegyelméről bizonyságot tegyünk.

Imádság: Mennyei Édesatyánk, segíts nekünk, hogy másokkal is ugyanolyan
lelkesen foglalkozzunk, ahogy azt saját magunkkal tesszük.

 Ámen.