Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,35)

 

 

Amikor a 21 éves fiunk, Michael meghalt egy autóbalesetben, fájdalom
emésztette szívünket. A halála után családtagok és barátok vettek
körül, akik próbáltak megvigasztalni. Tudtuk, hogy szívből jövő jó
szándék vezérli őket. Néhány szó tényleg segített, de egy pár
megjegyzés kifejezetten bántott. Azt hallva, hogy "most már jobb helyen
van", és "Isten azt akarta, hogy hazatérjen" kicsit sem tudta
lecsillapítani a lelkünk fájdalmát.

Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  "Még  sok  mondanivalóm
  volna, de nem vagytok hozzá elég  erősek. Amikor azonban eljön az  Igazság
  Lelke, ő  majd  elvezet  titeket  a  teljes  igazságra.  Nem  magától  fog
  beszélni, hanem azt  mondja el, amit  hall, és a  jövendőt fogja  hirdetni
  nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
  Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi,  amit
  majd hirdet nektek."
  Jn 16,12-15

  Elmélkedés:

  Élet a Szeretetben
  Történeteink jól  ismert  hőse,  Eszter,  néhány  évvel  ezelőtt  nyaralni
  készült családjával.

 

Nagyon megterhelődve mentem a legutóbbi imaórára. Rám szakadt
gyermektelenségem, életem sikertelensége, bántottak megoldhatatlannak
látszó problémák környezetemben. Több éve nem dolgozom, állásomból
hosszú, hűségesen végzett munka után nem nagy dicsőséggel jöttem el. Az
elbocsátástól egy agyműtét mentett meg, így hálás lehetek Istennek,
hogy sok emberrel ellentétben nem kerültem utcára.
Próbálom szabadidőmet Isten szolgálatára felhasználni, amire elhívást
betegágyamon kaptam.

  Abban az időben:  Jézus ismét Jeruzsálembe  ment tanítványaival. Amikor  a
  templomban járt,  odaléptek  hozzá  a  főpapok, az  írástudók  meg  a  nép
  elöljárói, és megkérdezték tőle: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
  neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?"
  Jézus így válaszolt: "Én  is kérdezek tőletek  valamit. Feleljetek rá,  és
  akkor majd  én is  megmondom nektek,  hogy milyen  hatalommal  cselekszem.

Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.
(Zsolt 119,104)

 

 

Kutyafáradtan lebotladoztam a távolsági busz lépcsőjén, és éjfél után
beestem egy olcsó útmenti motelbe. 18 éves voltam, és minden vagyonom a
hátizsákomban lapult. Hajnalban kinéztem az ablakon, és életemben
először megláttam a Sziklás-hegységet. Biztos voltam benne, hogy az
ígéret földjén vagyok, ami annyira különbözik az otthonomtól, ahonnan
menekültem. A kettétört fiatalságom után egy új életre sóvárogtam.

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
  templomba.  Ott  körülnézett,  és   mindent  szemügyre  vett.  Mivel   már
  esteledett, a tizenkét apostollal  együtt kiment Betániába. Amikor  másnap
  eljöttek Betániából,  Jézus  megéhezett.  Messziről  látott  egy  zöldellő
  fügefát. Elindult feléje, hátha talál  rajta valami gyümölcsöt. De  amikor
  odaért, csak leveleket talált rajta, mert  még nem érkezett el a  fügeérés
  ideje.

Akármikor az aggodalom került szóba, hívő nagymamám mindig azt mondta:
"A legrosszabb dolgok az életben velem nem történtek meg."

A mai igeszakaszban Jézus egyértelműen beszél az aggódásról. Arra biztatja a
követőit, hogy bízzanak Istenben, aki minden szükségletüket ismeri és
kielégíti. Jézus sok teremtményt hoz példaként, akikről Isten
gondoskodik - az ég madarai, a mező virágai - és megígéri, hogy szerető
Atyánk rólunk sem feledkezik meg. Az igét a saját életemre
vonatkoztatva, a legnagyobb kihívást mindig az jelentette, hogy mikor
cselekedjek, és mikor várjak Istenre, hogy ő cselekedjen.

 

Abban  az   időben:  Tanítványaival   Jézus  Jerikóba   érkezett.   Amikor
  tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy  vak
  koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
  Jézus  közeledik,  elkezdett  kiáltozni:  "Jézus,  Dávid  fia,   könyörülj
  rajtam!" Többen  szóltak neki,  hogy hallgasson,  de ő  annál  hangosabban
  kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!

 

Az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik
éjjel-nappal. (Zsolt 1,2)

Gyermekkoromtól fogva fontos része életemnek a Biblia. Először a
szüleim olvasták nekem, majd ahogy növekedtem, áhítatos könyveket adtak
a kezembe. Férjemmel is a Szentírás olvasásával és közös imádsággal
kezdjük a napot. Mégis, az elmúlt néhány évben rájöttem, hogy az igének
egyszeri olvasása mégsem olyan, mint éjjel-nappal elmélkedni Isten
szaván.

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
  elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
  Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik  beszélni,
  hogy mi vár reá. "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják  a
  főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
  és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik