Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha
meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24)

 

 

Mostanában egyre jobban erőt vesz rajtam a csüggedés. A házaspárok
lelkigondozása, amire a feleségemmel 15 évet áldoztunk az életünkből,
úgy tűnik, minden igyekezetünk ellenére véget ér, hiába gondoljuk, hogy
ma nagyobb szükség van rá, mint valaha. Az általunk vezetett
gyermekkórus is feloszlik.

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt,  és
  ezt mondta Jézusnak:  "Nézd, mi mindent  elhagytunk, és követtünk  téged."
  Jézus így  válaszolt: "Bizony  mondom nektek,  mindenki, aki  értem és  az
  evangéliumért elhagyja  otthonát,  testvéreit, anyját,  apját,  gyermekeit
  vagy földjét,  százannyit kap;  most, ezen  a világon  otthont,  testvért,
  anyát, apát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő
  világban  pedig  örök  életet.

Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit
sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai
lesztek. (Lk 6,35)

 

Küldtem egy csekket egy fiatal ismerősömnek, aki nagyon nehezen tudott
kijönni kevéske fizetéséből. Mivel szerény összeg volt, túl nagy
lelkesedést nem reméltem, de azért egy köszönömöt elvártam volna. Mivel
nem jelentkezett, az is megfordult a fejemben, hogy talán nem kapta meg
az ajándékot. Aztán két hónappal később összefutottunk az utcán.

  Amikor feltámadása  után  Jézus  még  együtt  volt  övéivel,  Péter  látta
  egyszer, hogy utána jön  az a tanítvány, akit  Jézus szeretett. Az, aki  a
  vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
  Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
  felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit  törődöl
  vele? Te  csak kövess  engem!" Így  a tanítványok  között elterjedt  az  a
  vélemény, hogy ez a tanítvány nem  hal meg.

Barátom, nem bánok veled igazságtalanul... az utolsónak is annyit
akarok adni, mint neked. (Mt 20,13-14)

 

Szomszédom a szőlőmunkásokról szóló történetet zavarónak érezte, mert
Istent igazságtalannak ábrázolja, és ez nem igaz. Emlékeztettem, hogy
ez egy példázat, nem szó szerint kell érteni, és nem mondja, hogy a
szőlősgazda, aki Istent szimbolizálja, igazságtalanul cselekszik. A
gazda szokatlan méltányossága arra tanít minket, hogyan bánik velünk
Isten. A kegyelem nem illik bele az igazságosságról alkotott
elképzelésünkbe.

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
  velük étkezett,  megkérdezte Simon  Pétertől:  "Simon, János  fia,  jobban
  szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
  szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
  Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő  azt
  felelte: "Igen,  Uram,  tudod,  hogy szeretlek!"  Erre  azt  mondta  neki:
  "Legeltesd juhaimat!"
  Majd harmadszor is megkérdezte tőle:  "Simon, János fia, szeretsz  engem?"
  Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
  ezt válaszolta: "Uram, te  mindent tudsz, azt  is tudod, hogy  szeretlek!"
  Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat!

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe
estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. (Jak
1,2-3)

 

 Hetente kétszer-háromszor "lelki sétát" teszek, próbálva megérteni, mi
Isten akarata az életemmel. Elmúlt eseményekre gondolok, és előttem
álló dolgokra. Egy napon sétám során egy kis növényre lettem figyelmes,
amely átnyomakodott egy kolostor kerítésén. Csodálattal néztem. Az élet
ereje és energiája, amit Isten ebbe a növénybe táplált, még a falon is
átsegítette.

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
  nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
  fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy  és
  én tebenned, úgy legyenek ők is  mibennünk, és így elhiggye a világ,  hogy
  te küldtél engem.  Megosztottam velük a  dicsőséget, amelyet nekem  adtál,
  hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
  így ők is  teljesen egyek legyenek,  s megtudja a  világ, hogy te  küldtél
  engem, és szereted őket,  amint engem szerettél.

Egyik barátnőm, aki más felekezethez tartozik, megkérdőjelezi hitemet,
még a megváltásomat is. Minden erőfeszítésem ellenére sem hajlandó
elfogadni, hogy én is keresztyén vagyok.
Pünkösd napján az egybegyűltek sok országból jöttek, és különböző
nyelveket beszéltek. De a Szentlélek sok embert megérintett.
Mindannyian megkapták a Lélek áldását, és saját nyelvükön dicsérték az Istent.
Miért olyan nehéz elfogadni mások hitét? Mindannyian a magunk egyedi
érzésvilágával és értelmével születünk.

Abban az időben  Jézus az  égre emelte  szemét, és  így imádkozott:  Szent
  Atyám, tartsd meg  a te nevedben  azokat, akiket nekem  adtál, hogy  egyek
  legyenek, mint mi. Amíg velük  voltam, megőriztem nevedben azokat,  akiket
  nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük,  csak
  a kárhozat fia, hogy beteljesedjék  az írás. Most tehozzád megyek,  ezeket
  pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.