Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
  Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
  étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött  rajta. Az Úr ekkor így  szólt
  hozzá: Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál  külsejét,
  de belül tele vagytok  rablással és gonoszsággal.  Esztelenek! Hát nem  az
  alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
  amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!

 

Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt a világosságban fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. (Lk 12,3)

Egyszer, egy musical szereppróbán vezeték nélküli mikrofon volt a ruhámra rögzítve. Mindig nagyon figyelek arra, hogy kikapcsoljam, amikor vége a próbának, de ez alkalommal elfeledkeztem róla. Az öltözőben egy másik szereplővel folytatott magánbeszélgetésemet felerősítve hallotta odakinn a közönség.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró  tömeg, de ő így szólt  hozzájuk:
  Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet  követel, de nem kap más  jelet,
  mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
  Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a  nemzedékkel
  együtt megjelenik  Dél királynője  is, és  helyeselni fogja  elítélésüket,
  hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
  itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.

Kész a szívem Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! (Zsolt 57,8)

Apám temetése után egyik reggelen, azon vettem észre magam, hogy imádság közben rám tör a fájdalom, némán bámulom a falat. Újra átélve az előző héten történteket, és felidézve a sok, családom felé tett kedves megnyilvánulást, hirtelen arra vágytam, hogy a köszönőlap mellett, másként is kifejezzem hálámat szüleim lelkipásztorának és néhány segítőkész szomszédnak.
Elhatároztam, hogy saját kézzel készített ajándékokat küldök.

Jézus  egyszer  útban  Jeruzsálem   felé  áthaladt  Szamaria  és   Galilea
  határvidékén. Amikor betért az  egyik faluba, tíz  leprás férfi jött  vele
  szembe.  Még  messze  voltak,  amikor  már  megálltak,  és  hangosan   így
  kiáltottak: Jézus, Mester!  Könyörülj rajtunk! Ő  rájuk tekintett, és  így
  szólt hozzájuk: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak! Útközben
  megtisztultak.
  Az egyik, amikor észrevette,  hogy meggyógyult, visszament, hangos  szóval
  dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki.

 

 

Zsolt 42,1-6. 1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. 2 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! 3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? 4 Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? 5 Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. 6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem?

2010. október 9. - Szombat

  Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből:
  "Boldog a méh, mely  hordozott téged, és az  emlő, amely táplált!" Erre  ő
  így válaszolt: "És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát  hallgatják
  és meg is tartják!"
  Lk 11,27-28

  Elmélkedés:

  A tömegből felkiáltó asszony Jézus édesanyját nevezi boldognak, ő  viszont
  még  boldogabbnak  tartja  azokat,   akik  hallgatják  tanítását.

Az Úr mondta Jóbnak: Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! (Jób 38,4)

Egész életemben egy modernkori farizeus voltam. Fontos volt számomra és a biztonságom számára, hogy tudjam, miben hiszek, mi a helyes tanítás, mely igehirdető mondja az "igazat".
A gondolataimban egy játékot játszottam, amelyben azt gondoltam, hogy békében lennék, ha tudnám, mi az "igazság". Ez az "igazság" gyakran napról napra változott, de tovább játszottam - a saját káromra.

  Abban az  időben:  Isten  elküldte  Gábor  angyalt  Galilea  Názáret  nevű
  városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából  való
  Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
  Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te  minden
  asszonynál!
  Lk 1,26-28

  Elmélkedés:

  Gábor angyal köszöntése  több egy egyszerű  üdvözlésnél vagy  köszönésnél,
  hiszen  Mária  iránti  mély  tiszteletet  és  megbecsülést  fejezik  ki  a
  mondottak.

Mk 4,26-29 és 1Kor 3,5-9.

26 Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, 27 azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. 28 Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. 29 Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás."
5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.
6 Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.