Jn 4,4-39.

 

4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik
városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz,
amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákób forrása. Jézus
akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy
samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj
innom!" 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót
vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan?

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a
  zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden
  betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve
  rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és
  kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás
  kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor
  összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a
  tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.

Jel 1,4-8.

4 János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; 5 és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, 6 aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták:
  „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok.
  Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?”
  „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt:
  „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk
  parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén,
  elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.

Jer 1,4-10. 4 Így szólt hozzám az ÚR igéje: 5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. 6 De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! 7 Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! 8 Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt
  mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki
  teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is
  váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a
  zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt
  össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat,
  de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra
  építette.

 

Advent első vasárnapjával kezdődik az egyházi esztendő. A soron következő négy hét egyben a várakozás időszaka is, a lelki felkészülés ideje karácsonyra, Jézus születésére.

Az ádvent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A hagyományt valószínűleg – a római liturgiától eltérő – gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt.

 

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és
  leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat,
  némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket
  meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák
  meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta
  Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
  „Sajnálom a népet.

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: Jaj nektek,
  farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de
  elhanyagoljátok az igazságosságot  és az  Isten szeretetét.  Ezt meg  kell
  tenni, azt meg nem szabad  elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek  a
  főhelyeket a zsinagógában,  és a  köszöntéseket a  nyilvános tereken.  Jaj
  nektek! Olyanok vagytok, mint azok  a sírok, amelyeket kívülről nem  lehet
  észrevenni.

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5,6)

"Nem akarok iskolába menni!" - siránkozott a gyerekem. "Gyerünk, talán szórakoztató lesz!" - válaszoltam reménykedve. Végül összepakoltunk és elindultunk. A panaszkodás folytatódott, és újrakezdődött, mikor az iskola felé bekanyarodtunk.
Miután kiszállt a kocsiból, az autóban végre csend volt, és csodálkoztam, mit is mondtam: "Szórakoztató lesz!". Miért akarunk másokat gyakran azzal bátorítani, hogy "szórakoztató lesz"?