Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

 network.hu

 

 NEMES NAGY ÁGNES (Bp., 1922. január 3. – Bp., 1991. augusztus 23.)

 



Költő, műfordító, esszéíró.



Az Újhold című folyóirat köréhez tartozott. Az objektív lírai irányzat képviselője. Költészetében az elhagyott, látomásokkal szembesülő ember kapaszkodik abba, amit megfoghatónak tart. Ezt már első kötete (Kettős világban, 1946) is jelzi. Az öröklét és földi élet abszolút egységeit mutatja be Napforduló (1967) kötete Ekhnáton-ciklusában. Az esszé megújítója. 64 hattyú (1975) című könyve alkotás-lélektani, vers- és műfordítás-gyakorlati, verselemző témákkal foglalkozik. A hegyi költő (1984) esszémonográfia a babitsi költészetet objektív lírakezdetként felfogó értelmezésével a költőnő életművének egyik csúcsteljesítménye. Népszerű gyermekversei, meséi (Aranyecset, 1962; Bors néni, 1978) a műfaj lehetőségeit gazdagították, mai napig a gyermekirodalom legszebb alkotásai közé tartoznak

 

 

“A költők többnyire vonakodnak kiadni magukat, nem szeretik vagy nem is tudják magyarázni verseiket. Nemes Nagy Ágnes, mint annyi másban, ebben is kivétel volt. Maga adta kezünkbe lírája kulcsait. És mert páratlanul tudatos, villámlóan okos, magát, mesterségét, ihlete (jobb híján használom ezt a hozzá nem nagyon illő szót) természetét szenvedélyesen, már-már természettudományos megbízhatósággal boncolgatta, a kulcsok csakugyan beleillenek a zárba. “

Lator László: Nemes Nagy Ágnes

 

 

Anyanyelv

 

(részlet)

 

De hát miért is van annyiféle nyelv a világon? A költő csak néz és csodálkozik. Nem, nem gondol a nyelvek kialakulásának oly homályos őstörténetére (vagy élettanára? lélektanára, filozófiájára?), csak a saját mesterségére gondol. Hiszen ő – a versíró – érzi legerősebben a nyelvvel élők között egy-egy kifejezés másképp-nem-lehet-jét, mozdíthatatlan evidenciáját, szavakba horgonyzottságát. Mindig újra kínos tapasztalat rájönnie, hogy a költői evidencia anyanyelvi határig tart. Mért is hívhatják az asztalt table-nak, ha asztalnak hívják? Mért hívhatják másképp a hattyút, a vért, a jobbra csavaró borkősavat? Hány nyelv férhet el az emberiség tudatában? Vagy ne kérdezzük ezt? Ne kérdezzük, hogy hány angyal férhet el egy tű hegyén?

 

Január

 

Hová jutottam? Nem tudom.
Szeretni, nem szeretni vétek.
Ha volna még akáclevél,
azon számlálnám érverésed.
A magamét is számolom,
a csontok közti félsötétet
fél éjszakán át szaggatom –
ha volna még akáclevál,
felelni tudna értem, érted –
egy alvadt vér a mellkasomon.

 

 

Hogy füstölt a folyó,
hogy füstölgött a téli alkonyban!
Érzett az alvilági hő,
még átsütött a földalatti katlan,
melyből zubogva tört elő –
a zúzmarás, fehér sötétben
egy sor fekete nád, s a gyéren
hófoltos, néma, sík mező –
hogy füstölögne itt a vérem,
az alvilágból felszökő,
hogy füstölögne a félsötétben.

 

 

Hosszabbodik a nap az évben
ez szült: téli napforduló.
Most kéne újrí megszületni,
mint egy folyó.
Vagy a sötét, magánvaló
természet odvaiba halva,
hol nem nő már akáclevél,
inkább letérdelek a partra,
S a sűrű alvilági vízzel
még gyéren szálldogál a hó
keresztet rajzolok magamra.

 

 

network.hu

Fák

 

 

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

 

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

 

 

És a folyók a fák mögött,
a vadkacsa néma szárnyait,
a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

 

network.hu

A szomj

 

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
Kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.
Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villogó, fekete tolla,
mely mint a szán suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sűrű, s édes, mint a tópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely, mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg).
Magamba mind, mohón, elégitetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.
– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.


 


 Hóesésben



Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.



Fölfujtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madár-etető.

network.hu


Virágének


Szép fényes délben mentem a réten
Zsálya virított az árokszélen
Az árokszélen szép piros zsálya:
Eszembe jutott a szája



Szép fényes délben mentem a réten
Mégis botoltam árokba léptem
Fekete küllős fekete nap
Szeme sütött az égen

network.hu

Ekhnáton jegyzeteiből


(részlet)


Valamit mégis kéne tennem,
valamit a gyötrelem ellen.
Egy istent kellene csinálnom,
ki üljön fent és látva lásson.
A vágy már nem elég,
nekem betonból kell az ég.
Hát lépj vállamra, istenem,
én fölsegítlek. Trónra bukva
támaszkodj majd néhány kerubra

 

network.hu

A lovak és az angyalok
(részlet)



Mert végül semmisem marad,
csak az angyalok s a lovak.
Csak állnak lent az udvaron,
az angyalok meg a szobámban;
csellengnek néha szinte százan -
egy lény mit is tesz önmagában?
Feldobrokol, s ismét megáll,
vagy szárnyát csattogtatja olykor,
mint egy szellőzködő madár.
Csak állnak és nincs semmi más,
csak látvány és csak látomás,
csak láb, csak szárny - az út, az ég,
bennük lakik a messzeség -
oly távol vannak, oly közel.
Talán ők már nem hagynak el.

 

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Darázs Ilona üzente 11 éve

Köszönöm.
Nem nagyon ismertem a verseit, de itt olvasva nagyon szépek.

Válasz

Nagy Ági üzente 11 éve

Nagyon szép megemlékezés. Én inkább csak a gyermekverseit ismerem. Még nem került ki a kezeim alól olyan gyermek, aki ne tudta volna a "Hóesésben" c. versét.
Hogy gyarapítsam a versei sorát, én is írok ide egy kis négysorosat:

Kendervászon...
Kendervászon, lenvászon,
ezt a hegyet megmászom.
Kendervászon, lenvászon,
hogyha járok, nem fázom.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Méltó megemlékezés! Köszi, Zsóka :-)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Igazán szép.Köszönöm. :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Szép összeállítást csinálltál,köszönöm.Nemes Nagy Ágnes igen nagy és jó költő volt én is szeretem a verseit.

Válasz

Rné Magdi üzente 11 éve

Szia!
Gratulálok én is.
Nagyon szép verseket irt.
Hozok én is!

Nemes Nagy Ágnes:
KARÁCSONY
Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.
Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
- S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam.
És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

Válasz

Kováts Lajosné üzente 11 éve

Rövid életű, de nagy hatású folyóirat, az Újhold köréhez
tartozva indult pályáján. Tudatosan vállalta, a Nyugat,
elsősorban Babits hatását, hagyományának folytatását. Motívumai, eszmeisége zárt költői világot hozott létre.
Az Istenhez közel álló az eszményi a kegyelemmel teli világot az anyagban, a növényekben elsősorban a fákban találta meg.A század legjelentősebb magyar költőnőjének esszéírói munkássága is kiemelkedő. Érzékenyen, új megvilágításba helyezve elemzi Babits életművét.( A hegyi kő
1984.Szőke bikkfák 1988).

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

kÖSZÖNÖ9M, NAGYON SZÉP ÖSSZEÁLLITÁS !Gratula
Én szeretem a verseit, egyet idézek:
Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam


Láttam, láttam lappantyút!

Éjszaka, erdőn meglestem,

róka-vadásszal kettesben.



Nem volt ottan lámpa, se ház,

mentünk: én meg a rókavadász,

akkor az égen, fekete égen

valami röppent még feketébben,

valami röppent: lappantyú!

Két szeme lángja, két pici lámpa,

gurgula-hangja úszik utána.



Ketten láttuk, senki más,

ketten: én meg a róka-vadász.



Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

kÖSZÖNÖ9M, NAGYON SZÉP ÖSSZEÁLLITÁS !Gratula
Én szeretem a verseit, egyet idézek:
Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam


Láttam, láttam lappantyút!

Éjszaka, erdőn meglestem,

róka-vadásszal kettesben.



Nem volt ottan lámpa, se ház,

mentünk: én meg a rókavadász,

akkor az égen, fekete égen

valami röppent még feketébben,

valami röppent: lappantyú!

Két szeme lángja, két pici lámpa,

gurgula-hangja úszik utána.



Ketten láttuk, senki más,

ketten: én meg a róka-vadász.



Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Köszönöm. Én nem nagyon ismertem a verseit, de a fentiek nagyon tetszenek.

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu