Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

Márton-nap
Márton, 316-ban született egy római tribunus fiaként. 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak. Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották. A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta. A katonák, utazók, foglyok, rabok, parasztok, pásztorok pártfogója, patrónusa volt.

Úgy tudni, meggyőző és hiteles püspök volt, aki az imádságot és a lelkészséget össze tudta egyeztetni a jótékonysággal. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.

Régen ezt a napot tartották az emberek a télkezdetnek. Ezen a napon fejezték be a mag és a szőlőszüretelést és elkezdődik a disznóvágások ideje. A 6. században ettől a naptól kezdődött a karácsonyig tartó ádvent. Ma már csak egy kis fényecske az ádvent előtt a nagy téli sötétségben. Az ünnepi étel a sült liba volt.

Wotan és Aesculapius nyomában

Erre a napra esett a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, akik ebből az alkalomból többnyire libaáldozatot mutattak be az isteneknek.
Hitük szerint ilyenkor Wotan fehér lovon átlovagolt a vidéken, s nyomában mindenkinek bőséges ennivaló jutott az asztalára, amit az elkövetkezendő év kedvező előjelének tekintettek. De rómaiaknál e napon Aesculapius ünnepe volt, amikor libát tálaltak fel az asztalra. Aesculapiust az orvostudomány, a megújhodó élet isteneként tisztelték, ezért áldoztak neki az evés-ivás örömeinek adózók. Mindez a hagyomány tovább élt a Márton-napi lúd fogyasztásának szokásában

Ki volt Szent Márton?

Márton Savaria külvárosában született 316-ban vagy 317-ben A legenda szerint besorozták a római hadseregbe. Nemcsak vitézségével tűnt ki, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével is.

A legenda szerint egyszer Amiens városkapujánál télen megpillantott egy didergő koldust, s annyira megszánta, hogy köpönyegét levéve kettéhasította, s felét odavetette a szűkölködőnek. Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus, és tudomására hozta, hogy koldus alakjában vele tett jót.

A látomás hatására tizennyolc éves korában megkeresztelkedett, s húszévesen elhagyta a katonai pályát. Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki rövidesen kisebb egyházi méltósággá nevezte ki. Ezután hazatért, hogy a keresztény hitet terjessze. Később visszatért a franciaországi Poitiers-be, ahol kolostort alapított. 371 körül a nép és a papság Tours püspökévé választotta. Mint püspök továbbra is szigorú, önmegtartóztató életet élt, ő építette a város első keresztény kápolnáit, s a hagyományok szerint emberszeretete, jósága, irgalmassága, egyszerűsége, igazságossága, és kiváló szónoki képességei nagyon népszerűvé tették. Tours-hoz közel, Candes-ban halt meg 397 és 401 között.

 



Libák Márton napon

Márton nem vágyott a püspöki rangra. Inkább elbújt rajongói elől, remete szeretett volna lenni. A polgárok azonban mindenfelé keresték. Végül a libák közé menekült az istállóba. Ahogyan azonban a libák meghallották az emberek közeledését, gágogni kezdtek. Erre az emberek kinyitották az istállóajtót, a libák pedig elárulták Márton rejtekhelyét. Így ő is belenyugodott a közakaratba, s a libák közbenjárásával elfogadta a püspöki széket.

November 11-én, Márton napján szokták a hizlalt ludakat levágni és megsütni. Szent Márton napja valaha az óév utolsó ünnepe volt. Ekkorra már hordókba került az újbor, bezsákolták a kamrákba a lisztet, a betakarított terményt. Véget értek a mezőgazdasági munkák, elszámoltak uraiknak a jobbágyok, megfogadták az új pásztorokat. A házasemberek a disznótorokra, a kisgyermekek pedig a tél örömeire készülődtek, mert a népi hagyomány úgy tartja, rendszerint ilyenkor esik le az első hó.

Hagyományok

Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. “Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: “Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” “A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.

recept: Márton-napi libasült - Márton nap

 

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Rné Magdi üzente 11 éve

Nagyszerű köszi szépen.

Válasz

Halhóber István üzente 12 éve

Köszi.

Válasz

Nagy Ági üzente 12 éve

Kedves Zsóka és Magdikám! Mindketten megelőztetek a Márton napi bejegyzéssel, így én már nem is írok róla, mert mindent megírtátok e jeles nap eredetét, népszokásait. Ezek után már csak az maradt nekem, hogy kellemes Márton napi délutánt kívánjak Nektek!:-))))
Miért nem lehet képet felrakni? Elszomorító ez a fene nagy változás. Mire volt jó???

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Ezek nagyon hasznos dolgok! - jó tudni!
KÖSZI!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Zsóka ! Kellemes Márton napot kivánok neked is, és MIndenkinek aki ide benéz!
Mifelénk nem libát, hanem kacsat szoktunk hizlalni és ilyenkor azt levágni. Nagyon finom a kcsasült,libasült, de én leginkább a máját szeretem.

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu