Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.
/ Szemán Ferenc /

"Hiszek a rejtett kincsekben, a szépségben, a jóságban, a szeretetben, amely ott lapul minden ember lelke mélyén, még akkor is, ha mindezt ma befüstölik a világ anyagi javakat hajhászó, hit helyett vallásokat építő, a jövőt leromboló társadalmai.
Hiszem, hogy létezik egy keskeny palló, amelyen egyszer mégis átjut az emberiség egy szebb, tisztább földi létbe.
Hiszem azt is, hogy a valódi művészet nem rétegigényeket elégít ki, ellenben tiszta nyelvezetével eljuthat minden ember lelkéhez, hogy megmutassa a pallóhoz vezető utat."

Ha egy embert megmentesz, vagy átsegítesz a bajon, egy világot mentettél meg. Választhatsz jól, és választhatsz rosszul. Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki mindenki ellen...

És nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik nincs belőle kiút. Pedig van... Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó..

Szepes Mária