Farsang

Vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. A farsang a lakodalmak, disznótorok s egyéb mulatozások időszaka volt. Hamvazószerdát megelőző 3 nap, -melyet "farsangutójának", "farsangfarkának" is szokás volt nevezni- az igazi mulatozások, játékok ideje.

Ha farsang - akkor móka, kacagás, no meg persze bőséges evés, ivás.
A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. Már a XV. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásokról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.
Egy XVII. századbeli ismeretlen szerzőjű krónika a következőképpen vélekedik a farsangról: "Az ördögnek szánt ünnep ez, az esztendőnek olyan időszaka, amikor az emberi bolondságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, mintha az emberek szégyellnék kicsapongásaikat, ezért rejtik el ábrázatukat álorca alá..."
De valójában mit is ünneplünk, vagy netán valamitől búcsúzunk?
A farsang évszázadok óta tartó, évenként ismétlődő ünnepsorozat, mely a vízkereszt napjától a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart. Vidámsággal kezdődik és böjttel ér véget.
A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése is egyben, a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A nagy evések és ivások időszaka ez, mellyel szimbolikusan a természetet kívánták nagy bőségre késztetni.
A farsangi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik. Ilyenek a kormozás, busójárás, téltemetés - melyek a tél mint gonosz elűzését jelképezték. Ekkor a falusi emberek felöltöztettek egy, a telet jelképező szalmabábut és nagy dirrel-durral sok tréfával, mókával fűszerezve elégették. Voltak olyan települések, ahol a tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt szereplők játszották el. Természetesen a viadalban a tavasz került ki győztesen, a tél pedig szégyenében elbujdosott. A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a farsang "farkán" tartották - azaz - farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden. Ilyenkor maskarába bújt emberek jártak házról házra, adományokat gyűjtöttek, köszöntőket mondtak, mellyel az esztendő bőséges termését az emberek jövőbeli sikereit hivatottak megjósolni. A lakodalmak időszaka is a farsang idejére esett. Ennek oka az volt, hogy különös mágikus kapcsolatot képzeltek az egybekelő ifjú pár és az ébredő természet között. A felnőttek, gyerekek, asszonyok, lányok, férfiak sokszor külön-külön farsangoltak. A farsang gondolatköre a házasság témája körül forgott. Szokás volt például azokat a lányokat, akik a farsang végén pártában maradtak, kicsúfolni.
Általános volt a tánc és a bálozás szinte minden faluban. Ismertek a farsangi napok jellegzetes táji megnevezései is, úgymint a farsangvasárnapot megelőző kövér- vagy zabálócsütörtök, mely elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor kezdték meg a farsangi ételek készítését. A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés is a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi. Amikor elérkezett húshagyó éjféle, megkondult a harang, jelezve, hogy vége a farsangnak. Abbahagyták a mulatozást. A bíró letette a vonót vagy dudát, mert "begyött a böjt." Másnap a hamvazó- vagy böjtfogadószerda, már a hosszú böjt megkezdésének első napja. Ismert volt még a szerdát követő csonkacsütörtök elnevezés is, mely onnan ered, hogy ezen a napon még el lehetett fogyasztani a maradékot. A hívő katolikusok ettől a naptól kezdve húsvét vasárnapjáig nem ettek húst és zsíros ételeket. Ebben a negyven napban az egyház azért tiltotta a vigadalmat, még a lakodalmat is, hogy az emberek teljesen megtisztult testtel és lélekkel várják a közelgő keresztény ünnepet, a húsvétot.
Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy voltak-e kizárólag erre az ünnepre készített ételek - sajnos nem sok ismeret áll rendelkezésünkre. Az biztos, hogy sokat és sokfélét ettek, hiszen a sok-sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték. Az is biztos, hogy a farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. Ismert a szalagos változata, ez az eredeti farsangi fánk, továbbá a rózsafánk, a forgácsfánk, más néven csöröge, és a cseh fánk, más néven talkedli vagy kőttes fánk, csak hogy néhányat említsünk. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, mely a Bács megyei Topolyán akkor hozott szerencsét, ha jól nyúlt.

Szolgáljon most ennek megfelelően két recept:
- egy könnyen elkészíthető rétes,
- egy hagyományos forgácsfánk.

Manapság már a rétes nyújtásáról csak nagymamáink elbeszélései alapján hallhatunk, hiszen felgyorsult világunkban - mondják sokan - erre egyáltalán nincs idő. Pedig állítólag úgy jó a rétes, ha nyújtják. Íme egy recept, mely nem igényel hosszú időt, sok fáradságot és még nyújtani sem kell. Lehet ugyan, hogy nem fog szerencsét hozni, de hogy nagyon finom, az biztos.

Hozzávalók:

35 dkg liszt,
5 dkg zsír,
1 egész tojás,
pici só,
1 pohár tejföl

Ezt összeállítjuk, hólyagosra verjük, 8 cipóra osztjuk. Addig marad a táblán még a zsírt ki nem keverem.

20 dkg zsírt, 1 ekanál liszttel habosra keverek. A kis cipókat kistányér nagyságúra nyújtom és egymás tetejére rakva 7-et habos zsírral megkenek, az utolsót nem kell megkenni, hanem ruhával letakarni és egy órán át pihentetni. Utána kinyújtjuk és különböző töltelékkel töltjük.

35 dkg sovány túró, 5 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 2 dkg mazsola, 1 dkg gríz, 1 citrom, 2 tojás, 1,5 dl tejföl.
Egy keverőtálban jól elkeverem a vajat a porcukorral és a tojássárgájával, amit reszelt citromhéjjal ízesítek. Hozzákeverem a grízt, az áttört túrót, a tejfölt, a beáztatott mazsolát és a porcukorral kemény habbá vert fehérjét. Könnyedén összekeverem és az előkészített réteslapokat ezzel a töltelékkel töltöm meg

30 dkg darált mák, 20 dkg porcukor, 25 dkg alma, 5 dkg vaj, 3 dkg mazsola, 1 citrom, 2,5 dl tej
A tejet kevés cukorral és reszelt citromhéjjal ízesítve felfőzöm. Beleteszem az őrölt mákot és simára keverem. Beleteszem a mazsolát és hűlni hagyom. Az almákat meghámozom, lereszelem és kinyomkodom, majd a mákos töltelékhez adom. Ezzel a töltelékkel töltöm meg a lapokat.

15 dkg őrölt dió, 15 dkg cukor, 2 ek. tejszín.
Az őrölt diót elkeverem a cukorral és a tejszínnel. Ezzel a töltelékkel megtöltöm az előkészített réteslapokat, feltekerem őket és a szokásos módom megsütöm

"Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott....., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek."
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)

Hozzávalók:

50 dkg rétesliszt,
3 dkg élesztő, tej,
4 tojássárgája,
10 dkg vaj,
10dkg cukor,
1 vaníliás cukor,
egy csipet só,
a sütéshez bőven olaj,
tetejére porcukor,
hozzá forró, híg barackíz (esetleg rummal ízesítve

Elkeverünk egy bögre langyos tejet két deka cukorral és belemorzsoljuk az élesztőt. Ha már szépen feljött, összedolgozzuk a langyos liszttel, a tojássárgákkal, a cukorral, a vaníliáscukorral, csipetnyi sóval meg annyi tejjel, hogy közepesen kemény kelt tésztát kapjunk, végül beledolgozzuk az olvasztott vajat ( a tej mennyisége a list minőségétől függ. Lehetőleg egyirányba kezünkkel verjük, amíg szép szálas hólyagos nem lett a tészta. Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük, majd kilisztezett deszkára ujjnyi vastagra széthúzzuk. Lisztbe mártogatva fánkszaggatóval vagy széles szájú pohárral nagy fánkokat szúrunk ki belőle és letakarva, langyos helyen még 10 percig kelesztjük. A szaggatás során leesett darabokat gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, de nem fánkot készítünk belőle hanem rudakká sodorjuk és fonatokat alakítunk ki belőle, úgy sütjük ki az olajban. Ezután úgy tesszük olajba a fánkokat, hogy felső felük alulra kerüljön és ujjunkal a közepüket kissé benyomjuk. Egyik oldalukat fedő alatt kis lángon sütjük, majd megfordítva az olajban fedő nélkül erős lángon folytatjuk a sütést, így szép “szalagos” lesz a fánk. Alaposan lecsepegtetjük a tálra, tetejét porcukorral meghintjük, kevés rummal ízesített baracklekvárt rakunk a közepébe.

Hozzávalók:

35 dkg rétesliszt,
5 tojássárgája,
1 kiskanál porcukor,
1 csipet só,
egy kevés tejfel;

a sütéshez olaj,

a tálaláshoz porcukor és barackíz

A lisztet összegyúrjuk a tojásokkal, egy csipet sóval és annyi tejföllel, hogy rugalmas tésztát kapjunk. 16 gombócot formázunk belőle és letakarva 1 óráig pihentetjük. Ezután késfok vastagságú kerek lapokká nyújtjuk, közepüket derelyemetszővel vagy késsel párhuzamosan egycentis közökkel bevagdosunk úgy, hogy a tészta széle egyben maradjon. Ezeket a belső “szalagokat” újjunkkal felhúzzuk, összebogozzuk és így tesszük bő, forró olajba. Szép pirosra sütjük, alaposan lecsepegtetjük és porcukorral, barackízzel tálaljuk.

Hozzávalók: ugyanaz, mint a csörögefánkhoz.

Az elkészített tésztát késfok vastagságúra nyújtjuk, és háromféle, cakkos szélű pogácsaszaggatóval korongokat vágunk ki belőle.( Ha nincs cakkos szélű kiszúrónk simával is kiszaggathatjuk és késsel becakkozzuk a szélét.) A háromféle tésztát egymásra fektetjük, alulra a legnagyobbat, rá a közepes, felülre pedig a legkisebb kerüljön. Közepüket mutatóujjunkkal összenyomjuk és úgy tesszük bő, forró olajba, hogy a legkisebb kerüljön alulra. Ha az alsó fele megpirult, megfordítjuk, másik felét is megsütjük. Alaposan lecsepegtetjük, úgy tesszük a tálra, hogy a legnagyobb korong legyen alul, így sülés közben virágot formáz, a közepébe, - amelyet ujjunkkal benyomtunk – egy mokkáskanálnyi sűrű barackízt töltünk.

Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.

Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.

Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

Minden évben farsang-tájon
fánk díszeleg szép nagy tálon.
Aranyló fánk sok lekvárral,
s némelyiken csokimázzal.

Versenyezzünk fánkevésben
ebben a zord, hideg télben!
Tömjük tele jól hasunkat,
az se baj, ha egy se marad.

Majd süt nagyi holnap újra,
Ne gondolj hát most még búra!
Örülj, hogy így farsang-tájon
fánk díszeleg sok nagy tálon!

Tali Gitta