Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

Az ajándék



Egy forró nyári napon adták kezébe az égiek. Remegett a megindultságtól, amikor látta , milyen törékenynek tetszik. Igen különös ajándékot bíztak rá, olyat, amit egykor majd át kell engednie a világnak. Addig, mint megtudta, neki kell vigyáznia rá. Az asszony azt felelte, megértette a feladatot, és tisztelettudóan hazavitte. Elhatározta, hogy igyekszik megfelelni a belé helyezett bizalomnak.



Először szinte nem is tágított mellőle, óvta mindentől, amit ártalmasnak érzett: szorongva figyelte, valahányszor kikerült a védőburokból, amit formált köré. Kezdte azonban felismerni, hogy nem pátyolgathatja örökké, meg kell tanítania a zord viszonyok közepette is kitartani, hogy megerősödhessen. Így hát féltő gonddal, mind több teret engedett neki, hogy féktelen vadóccá cseperedhessen.



Néha éjjelenként álmatlanul feküdt az ágyában, és elfogta a kétség. Vajon képes-e megbírkózni az ijesztő felelősséggel, amelyet ráruháztak? Aztán hallotta az égiek halk suttogását, mely biztosította, hogy a lehető legjobban végzi a dolgát. Akkor megnyugodva elaludt.



Ahogy teltek az évek, egyre magabiztosabban viselte kötelezettségét. Az ajándék puszta létével oly sokrétüen gazdaggá tette életét, hogy már nem is emlékezett, milyen volt annak előtte, s el sem tudta képzelni, milyen lenne nélküle. Majdnem el is felejtette, miben egyezett meg az égiekkel.



Egy szép napon tudatára ébredt, mennyire megváltozott az ajándék. Már cseppet sem látszott védtelennek. Sugárzott belőle az energia és az elszántság. Hónapról, hónapra erősebbé vált, s az aszony fejében ott járt az igérete. A szíve mélyén tudta, hamarosan lejár az idő, amíg övé az ajándék.



Elkerülhetetlenül elérkezett a pillanat, amikor az égiek eljöttek, hogy elvegyék az ajándékot, és a nagyvilágnak juttassák azt, Az asszony elszomorodott, mert érezte, hogy hiányolni fogja állandó jelenlétét. Hálás szívvel mondott köszönetet amiért annyi éven át élvezhette a kitüntetést, hogy felügyelhet a becses ajándékra, Büszkén kihúzta magát, mert tudta, hogy ez nem akármilyen ajándék, Olyan, ami szépséget és tartalmat ad a körülötte lévő világnak.



És az anya elengedte gyermekét.



Renee R. Vroman

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Köszönöm szép történet.Tücsi

Válasz

Prohászka Béláné üzente 11 éve

Még nem engedtem el!!!!!
sajnosd, pedig már kellene!!!!!

Válasz

Nagy Ági üzente 11 éve

Köszönöm ezt a szép történetet.

Válasz

Rné Magdi üzente 11 éve

Nagyon szép!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Ez nagyon szép volt ,köszönöm ,hogy elolvashattam.

Válasz

Nagy Anna üzente 11 éve

Kisfiúként a mezőket járva, pitypangokat szedtem hajdanán. Csacska versem csetlő-botló számból, mosolyogva hallgattad Anyám. Deres fejjel mezőket nem járok, vadvirágot se szedek ma már. A legszebb rózsát, mely ilyenkor nyílik, Sírodra viszem Édesanyám.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Nagyon szép, megható történet, köszönöm

Válasz

Becsei Ferencné üzente 11 éve

Gyönyörű!

Válasz

Kováts Lajosné üzente 11 éve

Csodálatos, szomorú és igaz, szép történet. Köszönöm, hogy olvashattam.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Nagyon köszönöm ezt a gyönyörű történetet !

Válasz

További hozzászólások 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu