Balogh József Múltidéző(Gyermekvallomás) Én nem tudok sokat még a korról,amelyről nagyapám mesélt,könnye súgta, kisunokám, egykorhazánkban sok –sok ember élt. Riadtan és rettegve az éjtől,mert az álmot csengő rázta fel, majd a fojtó csöndet ötven évea kín tüze lobbantotta fel. Meghurcoltak jaja úgy kiáltott:Európa beléreszketett!Aztán bérenc tankok dübörögtek,és az ország újra temetett… Megbicsaklott a nagyapám hangja,én se szóltam, fáradt lett a fény,olyan, mint az Idő némaságaa vén konyha apró szegletén. Nem tudhatok sokat még a korról,kölyök vagyok, szélvész kisgyerek, akit csibész barátai várnak,s nem érti a felnőttéletet,de a lelkem mégis, mégis érzi,miért sír a , mamám és a papám,s rossz alvóként néznek fel az égre,az Istenhez suttognak talán? Látom ma is, mindig újra élikAz átriadt sok –sok éjszakát,S angyaloktól rimánkodva kérik,- míg minket, az unokákat nézik –történelem, ne okozz Golgotát!

Válasz

Válasz

Dr. Nikolényi CsabaMontreál“Töltsön el benneteket a hit, és olyan hit a jövõben, ami engem is eltölt, és olyan hidegvér és józanság, amire ma mindenkinek szüksége van.” Ezekkel a szavakkal zárta a Parlament erkélyén mondott beszédét Nagy Imre, Magyarország miniszterelnöke 1956. október 23-án este, miközben a mintegy 200,000 ember a kormányfõ szavait figyelte, egy pár tízezer fõbõl álló másik csoport, az állampárti diktatúra színbolumát, a Sztálin szobrot döntötte le talpazatáról. Október 23-án este a sztálinista politikai berendezkedés összeomlott Magyarországon.Másnap, október 24-én a szovjet pártvezetés utasítására eltávolíttatott tisztségébõl Gerõ Ernõ, Rákosi Mátyás utódja, a magyar kommunista párt élérõl. Bár Gerõ még 23-án éjjel a szovjet katonai csapatok beavatkozását kérte a tüntetõ magyar tömegek megfékezésére, s bár a párt karhatalmistái, az AVH osztagok, meg több helyen a fegyvertelenül tüntetõk közé lõttek, október 28-ra úgy tûnt, hogy a forradalom gyõzedelmeskedik. Ezen a napon jelentette be Nagy Imre, hogy az AVH megszûnik, s hogy a magyar kormány tárgyalásokat kezd a Szovjetunióval a még az ország területén állomásozó szovjet alakulatok kivonásáról. Három nap múlva kiszabadult és újra elfoglalta tisztségét Mindszenty József esztergomi érsek. Úgy tûnt, hogy a magyar átalakulást szorgalmazó erõk felülkerekedtek és a forradalom gyõzött.Azonban az ígért és olyan nagyon várt segítség melyrõl a nyugati hatalmak korábban biztosították a forradalmi erõket, elmaradt. Az október 29-én kirobbanó szuezi válság és az egyre élesedõ közel-keleti konfliktus lekötötte és megosztotta a nagyhatalmak figyelmét. Így bár november 1-én a magyar vezetés kimondta az ország kilépését a Varsói Szerzõdésbõl, a nyugati szövetségi rendszer nem tudta felkarolni az ország ügyét. Így maradt a maroknyi, szabadságáért küzdõ magyarság magára, mint korábban 1526-ban, 1711-ben vagy 1849-ben. November 4-én az iszonyatos szovjet katonai fölény segítségével megkezdõdött a kommunista restauráció mely felszámolta a forradalom vívmányait. Október 23-án a forradalom eszmei hagyatékának, vezetõi és megannyi névtelen hõsének emlékének adózunk örök tisztelettel. Vérbefojtott szabadságNédó GézaTizenegy év telt el a II. világháború óta, amikor 1956. október 23-án, kirobbant történelmünk talán legdicsõségesebb forradalma és szabadságharca. A magyar forradalom gyõzött, de szabadságharcunkat a Szovjetunió vérbefojtotta.1956. október 23-án a nép lelke forrongott, ezért is beszélhetünk tehát forradalomról. Szabadságharcról is említést tehetünk, hiszen egy idegen hatalom (az akkori világ leghatalmasabb szárazföldi hadserege) lépett közbe, amely leverte a “pesti srácok” küzdelmét. Egyetemisták, paraszt-és munkás fiatalok néztek farkasszemet az orosz tankokkal. Az 1956-os forradalom “elõszele” – a nép fokozott elnyomása következtében – napról napra erõsödött, majd orkánszerû gyorsasággal végigsöpört. A háború utáni földosztások megtörténtek, ám késõbb a magyar parasztot a dobtáras fegyverek “árnyékában” a téeszekbe kényszerítették. A munkásságnak Rákosiék azt ígérték, hogy övék a gyár, maguknak építik, vagyis tulajdonosok.. Hamar jött a rideg felismerés, hogy becsapták õket. Továbbra is bérmunkások maradtak, egy szûk csoport uralta az adott területet, és tömte meg zsebeit – pénzzel. A háború utáni értelmiségieket megbízhatatlanoknak bélyegezték, csak addig volt szükség rájuk, amíg a néphatalom ki nem “termelte” saját (kétes tudású) vezetõi rétegét. Így lehetett egyik pillanatról a másikra susztersegédbõl gyárigazgató, kõmûvesbõl vezérigazgató egy építõipari vállalatnál. A kisiparosoktól elvették engedélyüket, de így jártak a kiskereskedõk is. Az egyházellenesség tetõfokára hágott. A sort folytathatnák, hiszen még az államosításokról, a padlássöprésekrõl egy szót sem ejtettünk.Mit szerettek volna '56 hõsei? Mindenek elõtt a kommunista pártdiktatúra helyett, szabad választásokon alapuló demokratikus államformát. A többpártrendszer bevezetését. A társadalmi szinten kiváltságos pártarisztokrácia eltörlését. Az elnyomó szervek (ÁVH) azonnali felszámolását. A katonai blokkból, a Varsói Szerzõdésbõl való azonnali kilépést. A munkabérek reálértékének helyreállítását és a beszolgáltatások eltörlését. Természeti kincseink, az urán, a bauxit szabad áron való értékesítését. Az ország katonai megszállásának megszüntetését. A szovjet kultúrpolitika helyett teljes vallásszabadságot, hagyományainknak megfelelõ oktatást. Független sajtót.Az 1956-os magyar forradalom november 4-én új fordulatot vett. A szovjet csapatok – hadüzenet nélkül – Magyarországra törtek, s kegyetlen mészárlásba kezdtek. A forradalom elbukott, ám ez a kis nép hõsiesen harcolt a betolakodók ellen. Rést ütött a legyõzhetetlennek hitt vörös hadsereg testén. Talán még élnek néhányan azok közül, akik hallhatták azt a döbbenetes rádióadást, amely 1956 november 7-én a még mûködõ dunaújvárosi adón hangzott el. Reménykedve fordult a szabad világhoz: “Mindenre, ami kedves nektek, kérünk benneteket, segítsetek rajtunk! Nem gondoljátok, hogy az ENSZ-nek még mindig alkalma van arra, hogy a további vérontást megakadályozza? Vagy azt akarjátok, hogy minden becsületbe és lelkiismeretbe vetett hitünk örökre kialudjon, amikor az egész világ szabadságeszméjéért küzdünk? Ez az üzenetünk ma, amikor tudomásunk szerint összeül az ENSZ rendkívüli közgyûlése, hogy a magyar ügyben döntsön.” A mûvelt Nyugat néma maradt, a magyar forradalmat magára hagyták. Kádár Jánost moszkvai elvtársai hatalomra segítették, uralma 38 évig tartott. Közben persze leszámolt ellenfeleivel és ellenségeivel. Nagy Imrét és társait kivégeztette, de körülbelül 500 magyar forradalmárt is megfosztott életétõl. Több ezren “élvezték” a szocialista börtönöket, több százezren pedig az emigrációt választották.Most, 2003 októberében, Füst Milán költõés író szavai jutnak az eszembe:“A szívem vérzik, egész létemben megrendülve állok, felejthetetlen hõseink holteste elõtt, már sírni sem tudok és nem is tudom, mit kellene mondanom ennek a csodálatos magyar ifjúságnak! Egy összetört aggastyán szól hozzátok, aki zokogni szeretne, zokogva szeretné forró szívetekre hajtani elfáradt fejét, és arra kérni benneteket, hogy akármi következik is ránk, ti még forróbb szeretettel zárjátok édes, fiatal szívetekbe hazátokat, ezt a sok, mérhetetlenül sokat szenvedett Magyarországot!”Isten vezéreljen bennünket!

Válasz

Kosztolányi Dezső Zászló   Csak bot és vászon,de nem bot és vászon,hanem zászló. Mindíg beszél.Mindíg lobog.Mindíg lázas.Mindíg önkívületben vanaz utca fölött,föllengő magasanegész az égben,s hirdet valamitrajongva.Ha már megszokták és rá se figyelnek,ha alszanak is,éjjel és nappal,úgy hogy egészen lesoványodott,s áll, mint egy vézna, apostoli szónoka háztető ormán,egyedül,birkózva a csönddel és a viharral,haszontalanul és egyre fönségesebben,lobog,beszél. Lelkem, te is, te is -ne bot és vászon -légy zászló.

Válasz

Tóthárpád Ferenc Hierogrif ima a harmadik évezred legelejéről Óh Uram! a földünk amit századokigmegművelt az eke s darabokra szaggatott az idő bősz kereke hadd érleljen milliónyi magot s táplálja keletet és éltesse nyugatot ugyanaz a barázda fut völgyön és a hegyen ugyanúgy azt reméli hogy lesz még mit egyen holnapra is minden ember ki kenyérre vágyik és szíve nemesen parázslik…  … legyen hát meg a Te akaratod! óh Uram! Te tudod hogy a vért s az ekeegy anyagból készülám ha nemes ötvözetük vérrel kiegészülelsötétül… s búza ott nem teremnem lesz áldás földön sem az emberekenóh Uram! Te tudod, hogy nem kell hozzá átokvan szép szó mi megsebezhettestvért és barátotvan szó ami napról napra szívünk mélyét rágjaés mint métely fertőz a hazába… … nem lehet ez a Te akaratod! adjál inkább búzát s jó szót hadd vessünk ésbékén hadd arassunkmint a kovász hadd kelesszünk s éltet hadd dagasszunkmíg a hegyek az egekig érnekhadd lehessünk része az áldott egésznektekints reánk s a világra én lesütöm a szememláthatod, hogy gyarlón élünkgyakran istentelenaki épít hazugságból templomos palotát…… azt hiszi hogy majd akkor… odaát… …legyen meg a Te akaratod! Uram engedd hogy e nemzet sok nyelvet de egy nyelven beszéljenadd hogy ebben a hazában sose kelljen félnem tudom megvan mindennek az ára…hadd viruljon újra Mária országatiszta szívvel fogadhassam ha rám teszed kezedlegyen merszem kimutatnihitem a Te hitedhadd szólhasson testvérem is arról mit is akarbűntudatlan hadd mondhassam: Magyar vagyok Magyar…! Óh uram! A remény sosem halottLegyen úgy legyen úgy…ahogy Te akarod!...

Válasz

 Tamási Lajos Halottak napja Menj el a térre,ahol fekszenek,mondták – csak menj odaha nem hiszed. Elindultunkés néztük, hogy dörögegy helikoptera város fölött. Kocsikon fegyver,tankok, katonákvonultak a Szabadság hídon át. A rádióbandobolt a gyászzene,szél fújt, a városvad lélegzete. Esőben csillogtak a háztetőkamikor megálltunka tér előtt. Sötétedett már,nem láttuk a vért,csak a gyertyák lobogtak a halottakért. S nem tudjuk, hogyki ölt és ki a holt?Hullt az eső,Halottak napja volt

Válasz