Kis türelmet...
Advent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan
megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem
volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint
hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a
miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk
azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az
ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül
várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul
hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb
várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet
és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már
várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül,
már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a
birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki
pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb
és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen
vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes
türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál,
amire vár.
Pilinszky János
Advent legendás angyalai
Advent első vasárnapja az első angyal megérkezése
Az első vasárnap alkalmával egy kék köpenybe öltözött angyal száll
le az égből, az első vasárnap angyala. Leszáll az égből, hogy közelebb
kerüljön az emberekhez, de sokan a nagy rohanás közepette nem veszik
észre. Ma először, keresi azokat az embereket akik meghallják hangját.
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal
száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a
mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és
gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta
szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal
észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő
szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle,
hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el.
Advent harmadik vasárnapja- a harmadik angyal eljövetele
Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó,
fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű
fénysugárral. Minden embert, akinek tiszta szeretet lakozik szívében,
megérint fénysugarával. A fény ragyogni kezd, s megtölt minden embert
békével és boldogsággal.
Advent negyedik vasárnapja- a negyedik angyal megérkezése
Mindössze egy hét van hátra az ünnepig. A mennybolton megjelenik
egy lila lepelbe öltözött angyal, kezében lantot tart, s énekel a
tiszta szívű embereknek. Sok kis angyal kíséretében zengi a béke dalát,
s életre kelti a földben szunnyadó magvakat, hogy tavasszal virágok és
zöldellő növények borítsák a földet.
A negyedik vasárnapot követő héten elérkezik az év legszebb ünnepének ideje, a szeretet és béke időszaka, a karácsony
December
Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…
Rakovszky Zsuzsa
Advent első vasárnapja
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Rónay György
Advent
Itt az Advent,
a szép Advent!
Nézzétek, ég az első gyertya!
Szállingozó hó
befedi a tetőket,
a kicsi falut, az erdőket.
Itt az Advent,
a kedves Advent!
Nézzétek, ég a második gyertya!
Alszanak a hegyek,
álmodik a völgy.
Hófehér takaró
a hegyi kunyhó fölött.
Itt az Advent,
az illatos Advent!
Nézzétek, ég a harmadik gyertya!
Pattogó tűz
bevilágítja a házat.
Alma, birsalma,
sütemények halma!
Itt az Advent,
a szent Advent!
Nézzétek, ég a negyedik gyertya!
Eljövendő Jézuska
mennybe vezet minket.
Szent orgonaszó,
szent időszak!
Burghardt Klára
A várakozás napjai elé
Hogy csitul az eső
s feltámad a szél
s csillagkarmaival
felettünk a tél
akár egy vadállat
torkunkba liheg
hol van ama nagy hó
mosni tényeket
a nagy vigasztaló
opálos lepel
vészt és gyalázatot
egyként födni el
lüktető sebekre
gyógyító ige
sámánénekével
milljom hópihe
cipőskatulyában
bújtatott remény
szurok éjszakánkra
rést üt majd a fény
ama nagy havazás
s véle a gyerek
feloldani végre
ősi görcsöket
Horváth Tamás
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!