Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Rózsa blogja, saját vers

 

 

Hajtsd meg fejedet!


Szellő űzi a reggel borúját,
az ég könnyázott arcát letörli.
Felragyog a kék, vetve a búját,
napsugárhímes kedvét felölti.


Fénymosolyától Föld szíve dobban,
mozgásba lendül hátán az élet.
Érett gyümölcse lehullva koppan,
nyár heve pezsdül, fest színes képet.


Liliom, rózsa, illatát ontja,
termését adja a búzamező.
Láthatatlan kéz gondokat oldja,
homlokon simul a sűrű redő.


Hálával szegd új kenyered ember,
hajtsd meg fejedet Teremtőd előtt!

Címkék: saját vers

Tovább 

 Egyszer véget ér

 

Egyszer véget ér az út,

nincs erő, mi visszahúz.

Elemésztik az évek,

idő bugyrai mélyek.

 

Amíg ép a láb, a kéz,

legyen az akarat kész,

a jó döntést meghozni,

hit vitorlát felvonni!

 

Többé nincs mitől félni,

könnyű lesz célba érni.

Csendes vízen evezve,

vár a túlpart fövenye.

 

Schvalm Rózsa

 

 

(2014-10-02)

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

farkas margit üzente 4 éve

RÓZSÁM,,,MINDENT MEGSZÜNTETNEK,,EZ AGYRÉM,,,,,,JÓ HOGY RÁD LELTEM..,,SZÉP A VERSED KÖSZÖNET

Elfogyott a nyárnak könnye

 

Elfogyott a nyárnak könnye,

mosolyogva lép az őszbe.

Indián mezt ölt magára,

sugarat tűz fényhajába.

 

Édesíti szőlő levét,

aranyozza fák levelét.

Egy kicsit még itt időzik,

éjszakánként elrejtőzik.

 

Marasztalnám, kedves vendég

de elszálltak  mind a fecskék

Szíve vonzza a távolba,

elő kerül vándorbotja..

 

Túl avaron, zord havason,

ha majd ismét madár dalol,

Tavasz nyomán, láthatáron,

megígérte, viszontlátom.

Címkék: saját vers

Tovább 

Szférák zenéjére

Őszi díszruháját levetette már a táj,
dér szőttes fövenyén jeges szél suhan át.
Pehelykönnyet hullat bánatában az ég,
haloványan tör át felhők között a fény.

Alvó természetre a csend békét lehel,
távoli hegy ormát fedi fehér lepel.
Képzeletem rajta pihen, ég, föld közel,
Isten tenyerében a végtelen ölel.

Itt az idő mintha megállna, fesztelen,
szférák zenéjére hangolódik lelkem.
Szeretet nyelvén szól mennyei dallama,
emberi szívemet magával ragadja.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Kedves Rózsika ..a versed nagyra értékelem ,van mondanivalója .szeretettel Gizike .

Tovább 

Hol a lét a halállal szembenéz

 

Néma a szó, bénul a gondolat,
hogy nincs többé, felfogni oly nehéz.
Sajog a szív, a lélek megborzad,
ahol a lét halállal szembenéz.

 

Fájó veszteség, sikoltó hiány,
helyén az űr oly mélységesen mély.
A szomorúság vigaszért kiált,
lássa feltűnni Krisztus keresztjén.

 

Mélyből előtör könnyek patakja,
szeretet gyémántja hulló könnycsepp.
Tükrében villan a remény arca,
- rút halál fullánkja megtöretett.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 5 éve

Kedves Rózsika.
Köszönöm a verset!
A szomorúság vigaszért kiált,
lássa feltűnni Krisztus keresztjén.
Áldott szép napot kívánok.Szeretettel.Mária.

Tovább 

Megújulás

 

Odakint már hull a hűvös, őszi eső,

színét vesztve a táj oly bús, oly merengő.

Várja, felöltse a tél hófehér leplét,

megpihen alatta, míg jő az ébredés.

 

Láss túl a homályon, felhők szürkeségén,

elmúlásban lásd meg az új születését!

Emberi sorsunk is ily módon változik,

ha régit letéve, Krisztussal osztozik.

 

Mint kikelet dereng új tavasz kék egén,

felragyog a szívben mennyei fény-remény.

Borúját elűzi, örömbe öltözik,

Isten fényessége lényébe költözik.

Címkék: saját vers

Tovább 



Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Hol az élet utak véget érnek

Temetők néma csendjében ma este,
mintha a csillagos ég tükröződne.
Mécsesek és gyertyák villódzó fénye
vetül színpompás, virágos kertjére.

Itt, hol az életutak véget érnek,
csak porladó test rejlik a mélyben.
Testben a lélek nem lakik odalent,
más dimenzióban már otthonra lelt.

Tétován, idéz fel most a képzelet,
halovány gyertyafényben emlékeket.
Fájdalom elpihent már békességben,
majdani találkozás reményében.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

Ács Ferencné üzente 5 éve

Köszönöm drága Rózsám a meghazó, gyönyörű versedet.
Szeretettel: Pannus

Tovább 

Őszi szél

 

Bolyong az ősz i szél a fák között,

hegedű húrján bús a nótája.

Ágaktól a lomb könnyezve köszön,

hulló levelek búcsú románca.

 

Életem fája is őszbe hajolt,

mint falevelek hullnak az évek.

Rajt mennyi lehet még, nem kutatom,

ellenáll a törzs viharnak szélnek.

 

Schvalm Rózsa

 

 

(2013-10-16)

Címkék: saját vers

 



Most ha hangzik

Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.

Harag napja ha jő, tűzben gerjed heve,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.

Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Címkék: saját vers

Tovább 

Isten őriző keze

 

A hit a legdrágább kincs,.

mit meglelhet az ember.

Fénylőbb a gyémántnál is,

beragyogja a lelket.

 

Reménységet sugároz,

a sötétben világít.

Hozzáköt a forráshoz,

a jó útra irányít.

 

Hol nincs gyötrő félelem,

bizonytalan holnaptól.

 vezérel az értelem,

megvédelmez a bajtól.

 

Isten őriző keze,

tárva óvón felettünk.

Bízva mindenkor benne,

békességre lelhetünk.

 

Ő fiát adta értünk,

végtelen szeretettel.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

Schvalm Rózsa üzente 5 éve

Kedves Marika! Köszönöm a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rózsa

Tovább 




  • Schvalm Rózsa verse Nemesné Valcsi
    és Loncuska képszerkesztésével.

    Közel az éjfél

    Sűrűsödik a sötét,
    leplét teríti homály.
    Vigyázz, sodró az örvény,
    fogd erősen a kormányt!

    Tápláld lámpásod fényét,
    olaja ki ne fogyjon!
    Közeledik az éjfél,
    hited lángja lobogjon!

    Ha kiált a vőlegény,
    ha kinyílik az ajtó,
    mint okos szűz éber légy,
    mert kint reked az alvó.

    Schvalm Rózsa

    (2013-08-19)

Címkék: saját vers

Nyár után

 

Nyár után az ősz hűvös szele kél,

borzolja dérbe simult hajadat.

Fa lombja ritkul, zizzen a levél,

idő vasfoga csontodba harap.

 

Bárányfelhők bordázta az égbolt,

közöttük halovány fényfolt a nap.

Tovatűnik mindaz, mi oly szép volt,

rá a tél hófehér leplet havaz.

 

Ne félj, az élet itt véget nem ér!

A természet csak álmát alussza.

Új tavaszban eljön az ébredés,

ismét évszakok körútját futja.

 

Remélj, mert te embernek születtél!

Címkék: saját vers

Tovább 

 

 

Őszt súg a szellő

 

Őszt súg a szellő fénnyel játszadozva,

színt váltva rezdül a fák koronája.

Smaragdja sárgul, színaranyba vonja,

elpirul itt-ott, ha nap néz le rája.

 

Néha homályba borul az ég arca,

rejtőzik felhők mögött fény mosolya.

Árad szeméből a könnyek patakja,

végre megenyhül tikkadt földünk szomja.

 

Szürkeség oszlik, árnyaltak a színek.

szorgos ujjaival múló szeptember,

sápadt  levélre rozsda barnát hímez.

Címkék: saját vers

Tovább 

Holnap már messze jár

 

Fátyolos fényben ébred a reggel,

nap korongja is álmosan kel fel.

Madarak dala is, csendesebb már,

távolodik lassan a meleg nyár.

 

Ma még itt van, holnap már messze jár,

a sok vándormadár, mind vele száll.

Szellő hárfáján zeng őszi nóta,

búsan hervad már a tearózsa.

 

Tűszirmait őszirózsa bontja,

rávetül indiánnyár mosolya.

Nem perzseli már, forró napsugár,

míg dér nem lepi léte virulás.

 

Schvalm Rózsa

 

(2011-09-06

Címkék: saját vers

Tovább 



  • Schvalm Rózsa verse Looncuska
    képszerkesztésével.

    A drága mag

    Szívembe hullott a drága mag, s benn gyökerez mélyen.
    Szárba szökkenve a hit virága szirmait bontja,
    Isten élő igéje égi harmattal locsolja.
    Szeretetben növekedve szolgáljon bő terméssel!

    Áldott, érett gyümölcsét két kezemmel szórjam szerte,
    hogy elfogadva az, legyen másoknak is hasznára.
    A reményt meglátva, épüljön a lelkek világa,
    békességben és harmóniában kiteljesedve.

    Schvalm Rózsa

    (2013-08-05)

Címkék: saját vers

Tovább 



 




Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Egy, csak egy

Egy, csak egy, Ki embernek született, s bűntelen,
mint fehér galamb Isten lelke szállt Őreá.
Szelíd volt, a törvényt megélte hűségesen,
alázattal, csendesen, jó szolgaként helyt állt.

Gyógyítani jött testi – lelki sebeinket,
csillapítani sóvárgó lelkek ínségét.
Szabadulást hírdetett, ige szavát hintve,
erősítve gyengék, s a kicsik közösségét.

A megrepedt nádszálat menti, nem töri el,
s nem oltja ki pislogó gyertya halvány fényét.

Címkék: saját vers

Tovább 

network.hu 

network.hu

 

 

 

Őrizd a fényt!

 

Sötét árnyékvilágban elvész a remény,

szakadék szélén járva riasztó a mély.

Szenvedés, fájdalom labirintusában

bolyong az ember, s a kiutat nem látja.

 

A fény, ha felragyog, bár vakítja szemed,

ne takard el, oszlik a sötét feletted!

Világosságot vetít életutadra,

feldereng a reménység hajnalcsillaga.

 

Kövesd ezt a csillagot, hagyd, hogy vezessen,

gonosz erőit megtörte a kereszten.

engedd be szívedbe bizalommal, hittel,

őrizd a fényt, légy világosság gyermeke!

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

Schvalm Rózsa üzente 6 éve

Köszönöm kedves Zoltán.

Tovább 

Nap - támadat

 

Pusztában kiáltó szó elhallgattatott,

hogy felette győzött, elhitte az álnok.

Ám helyében új szó még tisztábban hangzott,

  erőszak elbukik, nem győz igazságon.

 

Nap - támadat sötétben, oly tisztán ragyog,

világosságot gyújt lelkek kútmélységén.

Akik vakon bolyongtak, látókká válnak,

értelem ébred fel tudatlanság éjén.

 

Meglátva Isten valós, igazi arcát,

eloszlik a félelem homályfellege.

Kristálytisztán kibontakozik már a kép:

Isten nem ellenség, maga a Szeretet.

Címkék: saját vers

Tovább 

Úton

 

Úton vagyunk, nincs megállás,

száguld az idő vonata.

Az esztendő fordulóján,

álljunk meg egy pillanatra!

 

Újév kezdet újat hozhat,

terhet letéve, szabadon,

merjünk álmodni egy jobbat,

ébredj szívünkben bizalom!

 

Meglátva azt a lajtorját,

mely eget – földet összeköt.

Hit lépcsője az indulás,

tovább lépni ad új erőt.

 

Bár homály fedi a jövőt,

oszlik a köd remény fényben.

Úton Isten a kísérőnk,

célirányban, kéz a kézben.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Kedves Rózsa bár beválna a reményteli változás
Bár a testvérszívekben lenne egy nagy megújulás!
Ha vétettünk is egymás ellen sután bénán,akaratlanul,
Az új évet megújultan kéne kezdeni példamutatóul.
A nyújtott békejobbot talán el kéne egymástól fogadni,
Ha a másik fél megtette a kezdemányezést,nem eltolni.
Mi szőlőmunkások vagyunk,van egy számonkérő Urunk,
Ha igérete szerint visszajön,nehéz lesz számot adnunk.

Tovább 

network.hu

 

 

Porszemnyi létben

 

Porszemnyi létben alkotni képes

az ember, mint Isten munkatársa.

Viseli arcát Teremtőjének,

s Benne hittel juthat bölcs tudásra.

 

Hit nélkül, szilárdan meg nem állhat.

a tudomány, pusztán emberésszel,

nem juthat teljes bizonyosságra.

Ingatag talaj kételkedése.

 

Minden ami test, mint a fű elhull,

de megáll hűséggel, szeretetben

Ki értünk élt, értünk halt: a Krisztus!

Ismer és számon tart minden embert.

 

Mélyen, Benne gyökerező hittel,

életünk fájának dús a lombja.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Nagyon szép vers ,köszönöm

Tovább 

Hív és vár

 

Isten lefelé, magasból a mélybe tekint,

átszakítva az ég boltozatát, néz le ránk.

Árasztja önmagát, Szeretet fénysugarát,

érttünk pokolra száll határtalan mélyekig.

 

S az ember - ó az ember ezt meg nem értheti:

Drága kincsét, egyetlen gyermekét küldi el,

Aki a világot bűneiből menti meg.

Nem fél haláltól, szeret utolsó vércseppig,

 

és szeret azon túl is, a feltámadásban.

Magához vonzani és felemelni akar,

jelenben is szól hozzánk az Ige hangjában.

Címkék: saját vers

Tovább 

network.hu

 

 

Békesség és harmónia

 

Levágott fa törzsén új élet fakadt,

vesszőszálként növekedett új hajtás.

Aki mindennél ékesebb virágszál,

elődeinél sokkal szebb s gazdagabb.

 

Bölcsességnek s értelemnek lelke rajt,

ereiben igazi, királyi vér.

Nem külsőségekre tekintve ítél,

tetteit az igazság irányítja.

 

Általa születik meg az új világ,

amelyben békességben él az ember.

megvalósul egy gyökeres változás.

 

Gazdagodva Isten ismeretében,

az Úr lelkületével teljesedve,

békesség és harmónia jön létre.

Címkék: saját vers

Tovább 

Schvalm Rózsa: Betlehemi csillag fénye

 

Ígéret szava, égi üzenet,

mit próféták ajka zengett,

eljött a nap, az Ige testté lett,

Isteni gyermek született!

 

Betlehemben csillagfényes este,

törékeny, emberi testben.

Isteni küldött, béke követe,

s az ember nem ismerte fel.

 

Szerényen és szegényen érkezett,

bölcsője barmok jászla lett.

Szeretete világot átölelt,

örök haláltól megmentett!

 

Tér-időn átível e szeretet,

ma is ment hívő lelkeket.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Igen,sokszor vakokká válunk,
A csillagfényt meg se látjuk!
Ő" ragyog" hívőnek,hitetlennek
Reménykedve,hogy megtérnek...

Tovább 

network.hu

  

 

Schvalm Rózsa: Ne ott keresd

 

Ezüst fényben csillog a Szent Karácsony est

zöld fenyők tűlevelén hópehely pihen.

Magasból a csend zenél, néma üzenet:

kövesd a csillagot, mely Hozzá elvezet.

 

Nem találod most jászolban, mint kisdedet,

Királyok Királya Ő föld és ég felett.

Szeretetében átölel a kegyelem,

üdvösség ragyog fel keresztje fényében.

 

Nézz fel a keresztre, borulj le előtte,

hogy felemeljen, végtelen szeretete!

Lobbanjon szívedben, a hit égő lángja,

reménység, szeretet, boldog karácsonya!

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Megkapóan szépek a természeti képek
Művész- lélek,amely ily fogékony ezekre!
Jól tetted,hogy hangsúlyosan kiemelted,
A Kisded nem található a régi helyeken
Se a jászolyban sem pedig a kereszten!
De megtalálható most is a keresőknek
Ha hívják ül szívük trónusára a fő helyre
Helyette részesülnek szeretetben,békében.

Tovább 

network.hu

 

Menekülés útja

 

Kezdetben, paradicsomi világban,

Isten, s ember békében élt egymással.

Embergyilkos sátán sugallatára,

halál lett az engedetlenség ára.

 

Bűn nem rejtőzhet fény tisztaságában,

tudás űzte az embert bujdosásra.

Nyílván lett mezítelen gyarlósága,

s miatta földre borul átok árnya.

 

Éden kapuja előtte bezárva,

véges léte visszatér föld porába.

A Szeretet mégsem hagyja magára,

menekvést ad Isten irgalmassága.

 

Fény gyúlt a betlehemi éjszakába,

édeni világ fénylő ragyogása.

Címkék: saját vers

Tovább 

Eljövetel

Karácsony közeleg Adventi csendben,
haloványan lobbanó gyertyafényben.
Hozza a jó hírt a decemberi szél,
jön felénk Akit vár, Kit a szív remél.

Készülj ember, fogadd Őt nyitott szívvel!
Királyod, Ki jön hozzád szeretettel.
Öltözzön lelked tiszta hófehérbe,
ragyogjon fel benne karácsony fénye!

Schvalm Rózsa

(012-12-09)

Címkék: saját vers

network.hu

 

Óh, mily boldogság!

 

Immánuel, óh, mily boldogság,

nyíljon a szív és szóljon a száj!

Istennek zengjen dicséretet,

eljött közénk az égi követ!

 

A világnak örömhírt hozott,

csillag gyúlt az égen ragyogón.

Bölcsek követték a csillagot,

amely Hozzá utat mutatott.

 

Az a csillag ma is fenn ragyog,

sugárzón hirdeti karácsonyt.

Ki éjsötétben néz az égre,

látja: ma is égő a fénye.

 

Bölcsek ma is, kik követik Őt,

a Megváltót, a hőn Szeretőt.

Címkék: saját vers

Tovább 

network.hu

 

 

Adventi vasárnap

 

Advent vasárnapja van, tél kezdete,

alszik a természet ünnepi csendben.

Fehéren takarja hulló tiszta hó,

mint hópelyhekből szőtt puha takaró.

 

Elbűvölően szépséges e látvány,

Isten jelenlétét sugallja a táj.

Közel van Ő, közelebb, mint gondolnánk,

várakozó szelídséggel tekint ránk.

 

Üzen a némán hulló hópehellyel,

a téli égbolt derengő fényével,

Adventi éj fénylő csillagaival,

s a holdvilág ezüst sugaraival.

Címkék: saját vers

Tovább 

network.hu

 

Jöjj el mielőbb Nagy Király

 

Jöjj el mielőbb Nagy Király,

hívő néped, jöttödre vár.

Várakozó szeretettel,

vággyal tekint az égre fel.

 

Reményt árasztó fénysugár,

ami áttör tél homályán,

Hozzád vonzza szíveinket,

zeng Feléd, a hálaének.

 

Te vagy kincsünk és örömünk,

Tebenned van reménységünk.

Jöjj el mielőbb Nagy Király,

hívő néped, jöttödre vár.

 

Schvalm Rózsa

 

(2010-12-12)

 

 

Címkék: saját vers

 Ne rettenj meg!

network.hu

 

 

Ne rettenj meg rémhírek hallatán,

ha meginogni látszik a világ,

hűséged mindenkor legyen szilárd,

bizalommal állva hit talaján!

 

Jönnek szomorú, gyötrelmes napok,

hallasz földrengésről, háborúkról,

jönnek ámító, hamis Krisztusok,

tarts ki, menj tovább igaz utadon!

 

Ha mindenütt hangzik az igaz szó,

mindenki előtt tárul a titok,

nem jön a vég előbb, majd csak akkor.

 

Nem megsemmisülés, kezdet a vég!

Új ég – új föld születik vajúdón,

mi túl van az ember képzeletén.

Címkék: saját vers

Tovább 

network.hu

 

A Biblia

 

Istentől ihletett az írott szó,

amit a Biblia rejt lapjain.

Gondolat, amely gondolathoz szól,

a helyes úton járni megtanít.

 

Kincset talál a hittel olvasó,

mint gyöngyhalász megleli a csodát,

Igazgyöngyként gördülő sorok,

mennyei szózat égi fonalán.

 

A kegyelem irányjelző hangja,

amely megkímél a tévelygéstől.

Lelket megszólító sugallata.

bátorító és megtartó erő.

 

Schvalm Rózsa

 

(2012-10-29)

 

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

NAGY KINCS BIRTOKOSA AZ A BOLDOG EMBER
AKIT AZ ISTEN SZAVA VERS MEGÍRÁSÁRA IHLET!

 

network.hu

 

Örökös harc

 

Örökös harc dúl a világban szerte,

lelke mélyén az ember is háborog.

Mint vad viharban a tajtékzó tenger,

nyugalmát csak Te adhatod, Krisztusom.

 

Mint akkor ott, a Damaszkuszi úton,

üldözőből legyőzött s boldog vesztes,

Pál nyert száznyolcvan fokos fordulatot,

mikor fényességed Őt átölelte.

 

Bár földre zuhant le magas lováról,

háborgó lelkében békességet nyert.

Megtérve már igazságodért harcolt,

értelmetlen ellenszegülés helyett.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Drága Rózsa nagyon régre mentél vissza
Az volt a kereszténység dicsőséges kora!
Most egészen más időket élünk rosszabbat,
Az Úristen a Sátánnak átengedte a hatalmat,
Mit is tehetne mást ha az emberiség bűnözik
Kizárják életükből a Mindenhatót és mellőzik!
A keresztények közt is nagy szakadék tátong,
Se szeri se száma a vallásos csoportulásoknak.
Mindegyik a magáét tartja az igaz üdvözítőnek
Nem számolnak azzal,hogy helyettük Isten dönt.
A keresztény klubok se szeretetükről ismertek
A vitázó feleknek nem segítenek a kibékülésben.
Inkább öntörvényűen a sárdobáló mellé állnak
A másik fél érveit közönyösen meg se hallgatják.
Még most is tartana az engem ért igaztalanság,
Ha Atyám az egyedüli ismerőm,mellém nem állna.
Most csend van,de tudom,hogy lesz folytatása!

Tovább 

network.hu

 

 

Fényszikrákat szór az őszi ég

 

Ma még fényszikrákat szór az őszi ég,

de sűrűn hull már fákról a levél.

Süppedő szőnyegén szökken a szellő,

csend, némaságtól visszhangos az erdő.

 

Valami fenséges nyugalom árad,

bűvös illata betölti a tájat.

Sejtelmesen hullámzik az éterben,

az ősz búcsút hintő hűs lehelete.

 

Szürkülő ég alatt varjúcsapat száll,

esthomályon tör át halvány holdsugár.

Dér-ezüst hajjal ébred már a holnap,

közelgő tél fuvallatát súgja.

Címkék: saját vers

Tovább 

network.hu

 

 

Zarándokként élem

 

Zarándokként élem földi életem,

néha árnyék, máskor a fény vetül rám.

Ha gondok fellege vonul felettem,

kiutat keresek hol megoldás vár.

 

Utak kavalkádja nyílik előttem,

merre induljak nem könnyű dönteni.

Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,

vonz  ahol fényt látok földerengeni.

 

Áradó sugara lelkem érinti,

bár az út nem sima, göröngyös talán,

bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,

reményszikrát vetve fellobban a láng.

Címkék: saját vers

Tovább 

network.hu

 

 

Hit nélkül

 

Hit nélkül, céltalan az emberélet,

lelki sivatag homoktengerében,

bolyong az éjfekete sötétségben.

Útja a végtelen semmibe vezet,

míg lelki köd homálya, nem oszlik el.

De mikor a hajnal csillaga dereng,

s fénysugara áttör a sötétségen,

lángra gyújtja az alvó hit mécsesét,

újjászületik lélekben a remény.

 

Schvalm Rózsa

 

(2011-07-09)

 

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 6 éve

Igen ,hitt nélkül nem lehet ,szépek köszönöm

network.hu

  

 

Avar zörren lépteim alatt

 

"Ősz barangol" már a fák között,

szívembe is csendje költözött.

„Kóró lett a fényes laboda”

piros levelén rozsda foltja.

 

Lombsátorát bontja az erdő,

nap sugarát rejti a felhő.

Néha-néha makkok koppannak

avar zörren lépteim alatt.

 

Oly megható e kép, e látvány,

a lélek, beleborzong árván.

Tükrében látja saját sorsát,

érzi gyarló, ember mivoltát.

 

Mint ősszel fákról a levelek,

évek múltba hullnak, elmennek.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

Cserei József üzente 6 éve

Nagyon szép ...

Tovább 

network.hu

 

Jő az éj

 

Lopakodva jő az éj,

holdkaréja útra kél,

égbolt ében mezején,

sűrű csillagfövenyén.

 

Szikrázó a csillagéj,

titkot regél, súg a szél.

Megérint a messzeség,

rejtély, ismeretlenség.

 

A távol most oly közel,

ég  összeér a földdel.

Tó tükrének fényhídján,

átível a holdsugár.

 

Halk dallam szól valahol,

száll éter hullámokon.

Talán csak a szél dúdol,

andalítón altató.

 

Schvalm Rózsa

 

(2012-07-19)

 

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

SZÉP KÉPEKKEL,RÍMBE SZEDVE
VÁRAKOZUNK AZ ÉJJELRE.!
OLY SZEMLÉLETES A LEÍRÁS,
HOGY NEHEZÜL A SZEMPILLÁM!
KEDVES RÓZSA JÓ ÉJSZAKÁT!

Tovább 

network.hu

 

Örök igazság

 

Egy örök igazság van,

fénye töretlen ragyog.

Támadók hazugsága,

mindig a porba hullott.

 

Hangzik az ISTENI SZÓ

nem halkítják századok.

Ég és föld elmúlnak majd,

az Ige halhatatlan.

 

A kereszt bizonysága,

nem halványul el soha,

mert a fénye átragyog,

tér és idő távlatot.

 

Schvalm Rózsa

 

(2011-07-16)

Címkék: saját vers

Ha érint

 

Ha érint a Krisztusi láng,

megújul benned a világ.

Tágul a lelki horizont,

nyílik egy új dimenzió.

 

Átlényegül  teljes lényed,

ISTEN szemszögéből nézed

a világot, mi körülvesz,

meglátod a jót s a szépet.

 

Másban is a jót keresed,

a Krisztusi lelkületet.

Válaszfalak leomolnak

testvérszívek bontakoznak.

 

Schvalm Rózsa

 

(2012-07-02)

 

Címkék: saját vers

<object width="336" height="295"><param name="movie" value="http://hu.netlog.com/go/widget/videoID=hu-1139982"></param><param name="wmode" value="window"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="http://hu.netlog.com/go/widget/videoID=hu-1139982" type="application/x-shockwave-flash" allowFullScreen="true" wmode="window" width="336" height="295"></embed

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

A faladra már nem tudok írni ,mert 3 bejegyzésem már megvolt.Szép jó éjszakát kívánok neked kedves Rózsa.

Felismerni a teremtésben Isten művét

 

Felismerni a teremtésben Isten művét,

megérteni az emberi lét korlátait,

magasabb Intelligencia létezését,

mely messze meghaladja az ember értelmét,

aki mindezt átlátni képes: zseniális.

Rút hernyóban meglátja a gyönyörű lepkét,

tojásban a szabad, szárnyaló sas madarat,

hogy önző ember válhat Isten gyermekévé,

s mindez Isten újjáteremtő alkotása.

Isteni erő térben, időben korlátlan,

újat alkotott a jelen párhuzamában,

egy másik, létező világ valóságában,

mit megláttat Isten János látomásában.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

János látomása,igen Krisztusért megváltottak vagyunk,Dicsőség érte! köszönöm.

Tovább 

Egy kis sziget

 

Világ zaja távol már,

elosont az ifjúság.

Múlt időben csendesen,

pihen az emlékezet.

 

Egy kis sziget a jelen,

az idő tengerében.

Röpke öröm-perceket

áraszt, ezüstös fényben.

 

Kegyelem a pirkadat

csillan hajnal aranya.

A szívet beragyogja

Isteni fény-sugara.

 

Foglyul ejtett gondolat

rabságában boldogan

beolvad, a végtelen,

időtlen tengerébe.

 

Schvalm Rózsa

 

(2012-01-13)

 

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

Szép vers,sajátod és áldás ez néked

 

Keresztút

 

Áruló tanítvány, kárhozat fia
hűtlen elárulta az Emberfiát.
Mint egy elvetemült rablót elfogtak,
a gonosz ellenség kezet emelt Rád.

 

Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva
ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát
tagadás, mielőtt a kakas szólalt,
gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

 

Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,
megütöttek, s hangzott gonosz káromlás.
Elmúlt az éj, és szomorú nap virradt,
vittek főtanács elé, jött vallatás.

 

Hiába az igaz szó, ha ki vallat,
nem akarja hinni Isten igazát.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

Köszönöm azt hogy ismerhetlek,gyönyörü a vers.

Tovább 

 

A legnagyobb szeretet

 

Vérrel írt, tiszta, igaz szeretet

tekint vissza nagypéntek tükrében.

Krisztus érettünk ment a halálba,

kereszt útjáról nem fordult vissza.

 

Halálig és azon túl is szeret,

rábízhatod hittel életedet.

Általa van békés valósága

Isten és ember kapcsolatának.

 

Szeretete átjár szívet, lelket,

mint tavaszi fény a természetet.

Megtisztulva a hit forrásában

betölt égi fénnyel, ragyogással.

 

Schvalm Rózsa 

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

Gyönyörü, olvasni nagyon jó.

Uram, mikor földön jártál

 

Uram, mikor földön jártál,

szeretetből, jó példát mutattál.

Tanítványokat oktattál,

hogy e szeretetet, továbbadják.

 

Mint én szeretlek titeket,

egymást, ti ugyanúgy szeressétek!

Hogy a világ megláthassa,

az Én tanításom szerint éltek.

 

Hol szeretet melegsége,

átjárja, s betölti a szíveket,

áldásod dicső fényében,

emberek között , ott békesség lesz

 

Zárkózott a ma embere,

most, valami lelki télben élünk,

ó bárcsak visszatekintve,

sikerülne, jó példád követnünk.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

Minden alkalomal,újra ,és újra olvasom ,mert megható versek köszönöm.

Tovább 

Szállnak az évek

 

Néha elragad, fájó gondolat,
az idő szalad.
Szállnak az évek, visszatekintek
lopva a múltba.
Bús szemeimbe  emlékek árnya
könnyeim csalja.
Hagyom, suhanjon a képzeletem
múlt tegnapokba.
Idő fonalán, csillogó gyémánt
mi szép volt hajdan.
Fogas kerekét visszaforgatnám,
oly nagy-boldogan.
Múló pillanat, bús felismerés,
az idő szalad.
Rettegett jövő oly bizonytalan,
mit hoz a holnap?
Égi magasból szól egy hang: ne félj,
megváltottalak!

 

Schvalm Rózsa

 

( 2012-03-01)

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

Schvalm Rózsa üzente 7 éve

Kedves Terézia!
Szívből köszönöm kedves hozzászólásodat. Áldjon az ÚR!
Szeretettel: Rózsa

Tovább 

 Mint homokórán

Mint homokórán a homokszemek,
úgy múlnak perceink, egyenletesen.
De néha-néha ólomlábon járnak,
s van, amikor rohanva tovaszállnak.

Megérinthet váratlan a pillanat,
és akkor megállni látszik az idő,
a jövő, száznyolcvan fokos fordulat,
hogyha a magasságból, üzenet jő.

Hogyha Lélektől- lélekig szól a hang,
egy új útra szólít, új utat mutat.
Felette ott ragyog egy fénylő csillag,
követed, s többé már nem nézel vissza.

 

Schvlm Rózsa

Címkék: saját vers

Mindenütt jelenvaló

 

Látom, Uram, fénylő dicsőséged,

akár égre vagy földre tekintek.

Megérintesz hulló hópehelyben,

áztató zápor esőcseppjében.

 

Kezed munkáját dicséri minden,

ami körülvesz a természetben.

Az ég kékje, felkelő nap fénye,

nyíló virág s a mezők termése.

 

Téged látlak velem szembejövő

ember barátságos mosolyában,

 Te hangodat hallom felcsendülő

szép zenében, orgona hangjában.

 

Érzem szerető gondviselésed

mindennapok apró csodáiban,

nem hagysz magamra a betegségben,

felém nyújtod kezed gondjaimban.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve


Nagyon jók a verseid !!!!!!!!! Egyet elvittem mert nagyon tetszik,és felteszem,persze oda írom ,hogy te írtad . Hozzá a közösségbe ilyen szép verseket és a " Fórrumban - Kedvenc vers " rovatába ted be ! Köszi !

Tovább 

Schvalm Rózsa: 

Fél szívvel nem lehet

 

Az Úr szava, tán megbotránkoztat,

de igazsága lélek mélyére hat.

Mérlegeld hát, mi célja életednek,

Jézust követni fél szívvel nem lehet.

 

Könnyelműen ne indulj ez útra,

odaadás a tanítványok sorsa.

Oldj el minden szálat, mi megkötöz,

tedd le minden gondod, ami röghöz köt.

 

Amíg elkápráztat hatalomvágy

és gazdagság, amit kínál a világ,

s mely tán elefántcsonttoronyba zár,

nem lehetsz addig hűséges tanítvány.

Címkék: saját vers

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 7 éve

Ez a vers nagyon szép,nem lehet kihagyni.

Tovább 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu