Hall

Halld meg a hangot!

Az élet terhe néha oly nehéz,

lankad a lélek, s az erő kevés.

Akit űz útján a gond s a bánat,

menedéket vajon hol találhat?

Hang szólal akkor, sugallat halkan,

kereslek téged, el sosem hagylak.

Halld meg a hangot, bízz hittel benne!

igazság szava, Isten ereje.

Fogadd kételyek nélkül, légy merész!

Ha Ő veled van könnyű a nehéz.

Megsokszorozza lelkierődet,

feletted a rossz többé nem győzhet.

Átformálja a gondolkodásod,

más szemmel látod már a világot.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

Jöjj Szent Lélek!

Jöjj Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
igaz hit  tűzével, hogy lobogva égjen!
Tisztulva e lángban, igazul, bűntelen,
Krisztus teljessége bennünk megszülessen!
Örök szeretete ragyogjon át rajtunk,
s az Ő dicsőségét zengje híven ajkunk.

Schvalm Rózsa

(2013-05-16)

Szent ígéret

Zúgó szélként szállott alá,
lobogó tűz, szent égő láng,
az első pünkösd napján,
s tanítványok szólták szavát.

Minden nép, saját nyelvén
hallotta Menny üzenetét.
Háromezer ember megtért,
hitte az ég csodajelét.

Drága Lélek, szent ígéret,
letűntek bár ezredévek,
ma is lángol égi fényed,
hívő népnek hű szívében.

Mennyei szél fuvallata,
ma is remény sugallata.
A szeretet tűzparazsa
Soha-soha ki nem alhat.

Schvalm Rózsa

(2013-05-16)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Velünk az Úr

Bár szem elől felhő rejtette,
velünk az Úr, amint ígérte.
Vigasztalást nyer, ki hisz benne,
követőinek mentő vértje.

Gonoszul támadhat az ellen,
megsebezhet, nem árthat mégse.
Sebeiben gyógyul a beteg,
életét áldozta fel érte.

A Szent Lélek által jelen van,
lakozást vesz népe szívében.
Minden időben védelmet ad,
visszatér égi dicsőségben.

Schvalm Rózsa

(2013-05-10)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

[center]Jó Anyám

Emlékeim bús homálya,
tisztul mikor Rád gondolok.
Szereteted fényárjában,
kedves arcod rám mosolyog.

Hiányodat mindig érzem,
fognám szorgos, fáradt kezed.
Oly boldogan ölelnélek,
csak virággal köszönthetlek.

Sírhantodra teszem csendben,
szívemből száll mély sóhajom.
Lelkem mélyén itt vagy velem,
simítja lágy szellő arcom.

Schvalm Rózsa

(2012-05-05)

Ki értünk élt, értünk halt

Ne halkuljon el a hang,
zengje az igazságot!
Ne némuljon a harang,
zúgjon át időtávot!

Ki értünk élt, értünk halt,
múlt homálya ne fedje!
Föltámadott, velünk van,
magához vonz keresztje.

Jézussal élni, halni,
benne újra születni:
Létnek értelmet kapni,
az igaz útra lelni.

Szárnyat ad a léleknek,
lángra gyújtja a szívet.
Új ember, kit Ő vezet,
fogja kezét Ő híven.

Schvalm Rózsa

(2013-04-12)

 

Schvalm Rózsa verse Kárpáti Ilona

képszerkesztésével 

Isten rózsakertje

Ne félj, ha rád zuhan a magány,
ha nincs kihez szólj, üres a ház!
Engedd be a fényt a szívedbe,
s nyílik Isten szép rózsakertje!

Középen fénylőn áll a kereszt,
sugárzón árad a szeretet.
Tövén életvize patakzik,
lelked soha meg nem szomjazik.

Csordultig telve, már túlárad,
cseppjeit szavakba formáltad.
Rímekbe szedve adod tovább,
fűzi kezed betűk gyöngysorát.

Schvalm Rózsa

(2013-04-10)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

Te vagy menedék

Törzsednek vagyok gyenge hajtása
óh, örök élet virágzó fája.
Nedveddel táplálsz, vihartól megvédsz,
vadhajtást metszed, miként jó kertész.

Hozzád tartozni, oly nagy boldogság,
nincs mitől félni, karod biztonság.
Átölel engem, bajok hulláma
nem ragad el, bár erős sodrása.

Szél s víz csendesül, hallgat szavadra,
irányít égen, földön hatalma.
Te kezedben van a kormánykerék,
nem vak sors vezet, Te vagy menedék.

Örvendj, Ó ember!

Gördül a nagy kő, zárja a sírnak,

benne csak leple rejlik a holtnak.

Isten Őt örök életre hívta,

elhalt búzamag termését hozza.

Nyílik a titok, örvendj ó, ember,

húsvét ígéret, van üdvösséged!

A Föltámadott hív téged s vezet,

ha bízva teszed kezed kezébe.

Csendes a tenger sima a tükre,

szellő se rezzen, árad nap fénye.

Béke a szívben, öröm az ünnep,

feljött a napja boldog reménynek.

Schvalm Rózsa

(2013-03-30)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

Ott fenn az olajfák hegyén

Ott fenn az olajfák hegyén, ó, Uram,
éji órán küzdve a fájdalommal,
imádkoztál könyörgőn, térdre hullva,
készültél már keresztáldozatodra.

Ó, Uram,könyörgésed mily emberi:
ha lehet, múljék el tőlem e pohár!
Kiittad önzetlen utolsó cseppig,
ily nagy szeretet áldozati oltár.

Vérző verejtéked földre hullattad,
félelem gyötört, várt kínzás és halál,
de te küldetésed meg nem tagadtad,
megdicsőült benned Mennyei Atyád.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Írott levél

Aranybetűs írott levél,
az ég küldte le a földre.
Hozta Isten üzenetét,
újszövetség benne kötve.

A magasból alászállott,
gyújtott tüzet a szívekben.
Szeretetet égő lángot,
örök fényben, reményt keltve.

Világért hullt drága vére,
áldozati bárány értünk.
Fájdalmak közt, szenvedésben,
Megváltónk lett, mentő vértünk.

Schvalm Rózsa

(2013-02-28)

Új tavasz varázsa, friss illata árad,

integetnek virágzó fák, feslő barkaágak.

Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,

szamárcsikón érkezik a remény Messiása.

Fogadja Őt a nép öröm - rivalgással,

 benne megmentőjét, a hős szabadítót látja

Köszönti virággal, letört barkaággal,

elé ruháit szórva , és Hozsannát kiáltva.

De félreértést rejt, az ünnepi lárma,

nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.

 

 
A szeretet.

A szeretet fénylő,
Apró kicsi mag,
Amit a Teremtő,
Ki maga a szeretet,
az emberi szívek,
mélyére ültetett.
A jó talajban
meggyökerezett,
szívben és lélekben
kiteljesedett.
Minden jóság,
szépség és boldogság
buzgó forrása lett.
Isteni kegyelem,
végtelen és örök,
összekötő kapocs
Isten és ember,
ember és ember között.

Schvalm Rózsa

Kívánságok, vágyak röghöz kötnek

Ember, ki fölfelé nem tekintesz,

kívánságok, vágyak röghöz kötnek.

Célként önmegvalósítás lebeg

előtted, a kék madár felröppen.

Tovaszáll, soha el nem érheted.,

tévelygsz vágyaid erdejében.

Hol a sűrűből kiút nem vezet,

veszted reményed, célba nem érhetsz.

Fel, az égre nézz! s nyílik feletted,

szeretettel hajol hozzád Isten.

Erőterében védelemre lelsz,

félelemre okod többé nincsen.

Februári napsugár

Februári reggel, ragyogó derengés,

tiszta ég, kék azúrján áradó a fény.

Mosolygó napsugár, felvillanó remény,

tán tavasz kopogtat a téli fagy jegén?

Mély, téli álmából ébred ma a medve,

kidugja a fejét, vajon tavasz van-e?

Fénylőn a napsugár azt súgja fülébe,

maradj barlangodban, álmodj tovább csendben.

Csalóka e ragyogás, hideg fényesség,

késik még a tavasz, kikelet, ébredés.

Tél hegedűjén még a hideg szél zenél,

dideregve repülnek, fázós cinegék.

Döntsd le a falat

Ha önhittség tégláiból falat építesz,

saját világot, hol magad vagy a középpont,

s úgy érzed ember, körülötted forog minden,

rájössz mindez csak illúzió, tévedés volt.

Nincs ami szítsa, hogyha forrását elzárod,

hamvad, s kialszik benned az Isteni szikra.

Fény nélküli életed lelki haldoklásod,

döntsd le a falat, s új élet hajnala virrad!

Lelki szemeid megnyílnak, tágul a világ,

s meglátod a létezés igazi centrumát

Döntsd le a falat

Ha önhittség tégláiból falat építesz,

saját világot, hol magad vagy a középpont,

s úgy érzed ember, körülötted forog minden,

rájössz mindez csak illúzió, tévedés volt.

Nincs ami szítsa, hogyha forrását elzárod,

hamvad, s kialszik benned az Isteni szikra.

Fény nélküli életed lelki haldoklásod,

döntsd le a falat, s új élet hajnala virrad!

Lelki szemeid megnyílnak, tágul a világ,

s meglátod a létezés igazi centrumát.