Döntsd le a falat

Ha önhittség tégláiból falat építesz,

saját világot, hol magad vagy a középpont,

s úgy érzed ember, körülötted forog minden,

rájössz mindez csak illúzió, tévedés volt.

Nincs ami szítsa, hogyha forrását elzárod,

hamvad, s kialszik benned az Isteni szikra.

Fény nélküli életed lelki haldoklásod,

döntsd le a falat, s új élet hajnala virrad!

Lelki szemeid megnyílnak, tágul a világ,

s meglátod a létezés igazi centrumát

Döntsd le a falat

Ha önhittség tégláiból falat építesz,

saját világot, hol magad vagy a középpont,

s úgy érzed ember, körülötted forog minden,

rájössz mindez csak illúzió, tévedés volt.

Nincs ami szítsa, hogyha forrását elzárod,

hamvad, s kialszik benned az Isteni szikra.

Fény nélküli életed lelki haldoklásod,

döntsd le a falat, s új élet hajnala virrad!

Lelki szemeid megnyílnak, tágul a világ,

s meglátod a létezés igazi centrumát.

Őrizd a fényt!

Sötét árnyékvilágban elvész a remény,

szakadék szélén járva riasztó a mély.

Szenvedés, fájdalom labirintusában

bolyong az ember, s a kiutat nem látja.

A fény, ha felragyog, bár vakítja szemed,

ne takard el, oszlik a sötét feletted!

Világosságot vetít életutadra,

feldereng a reménység hajnalcsillaga.

Kövesd ezt a csillagot, hagyd, hogy vezessen,

gonosz erőit megtörte a kereszten.

engedd be szívedbe bizalommal, hittel,

őrizd a fényt, légy világosság gyermeke!

Nap - támadat

Pusztában kiáltó szó elhallgattatott,

hogy felette győzött, elhitte az álnok.

Ám helyében új szó még tisztábban hangzott,

  erőszak elbukik, nem győz igazságon.

Nap - támadat sötétben, oly tisztán ragyog,

világosságot gyújt lelkek kútmélységén.

Akik vakon bolyongtak, látókká válnak,

értelem ébred fel tudatlanság éjén.

Meglátva Isten valós, igazi arcát,

eloszlik a félelem homályfellege.

Kristálytisztán kibontakozik már a kép:

Isten nem ellenség, maga a Szeretet.

Úton

Úton vagyunk, nincs megállás,

száguld az idő vonata.

Az esztendő fordulóján,

álljunk meg egy pillanatra!

Újév kezdet újat hozhat,

terhet letéve, szabadon,

merjünk álmodni egy jobbat,

ébredj szívünkben bizalom!

Meglátva azt a lajtorját,

mely eget – földet összeköt.

Hit lépcsője az indulás,

tovább lépni ad új erőt.

Bár homály fedi a jövőt,

oszlik a köd remény fényben.

Úton Isten a kísérőnk,

célirányban, kéz a kézben.