Jő az éj

Lopakodva jő az éj,

holdkaréja útra kél,

égbolt ében mezején,

sűrű csillagfövenyén.

Szikrázó a csillagéj,

titkot regél, súg a szél.

Megérint a messzeség,

rejtély, ismeretlenség.

A távol most oly közel,

ég  összeér a földdel.

Tó tükrének fényhídján,

átível a holdsugár.

Halk dallam szól valahol,

száll éter hullámokon.

Talán csak a szél dúdol,

andalítón altató.

Schvalm Rózsa

(2012-07-19)

Mindig a fény felé

Mindig a fény felé,

Feléd visz az utam,

életem ösvényén,

próbák közt is, Uram.

Ha gyűlnek sötéten,

fellegek felettem,

keresztedre nézek,

könnyebbül a lelkem.

Te meghaltál értem,

bűneim elvetted,

hogy szent keresztségben,

újjászülethessek.

Ádám örökségét,

tengerbe vetetted,

Isten szeretetét

nyújtja felém kezed.

Mindig a fény felé,

Feléd visz az utam,

életem ösvényén,

próbák közt is, Uram.

Ha érint

Ha érint a Krisztusi láng,

megújul benned a világ.

Tágul a lelki horizont,

nyílik egy új dimenzió.

Átlényegül  teljes lényed,

ISTEN szemszögéből nézed

a világot, mi körülvesz,

meglátod a jót s a szépet.

Másban is a jót keresed,

a Krisztusi lelkületet.

Válaszfalak leomolnak

testvérszívek bontakoznak.

Schvalm Rózsa

(2012-07-02)