Elfogyott a nyárnak könnye

Elfogyott a nyárnak könnye,

mosolyogva lép az őszbe.

Indián mezt ölt magára,

sugarat tűz fényhajába.

Édesíti szőlő levét,

aranyozza fák levelét.

Egy kicsit még itt időzik,

éjszakánként elrejtőzik.

Marasztalnám, kedves vendég

de elszálltak  mind a fecskék

Szíve vonzza a távolba,

elő kerül vándorbotja..

Túl avaron, zord havason,

ha majd ismét madár dalol,

Tavasz nyomán, láthatáron,

megígérte, viszontlátom.