Porszemnyi létben

Porszemnyi létben alkotni képes

az ember, mint Isten munkatársa.

Viseli arcát Teremtőjének,

s Benne hittel juthat bölcs tudásra.

Hit nélkül, szilárdan meg nem állhat.

a tudomány, pusztán emberésszel,

nem juthat teljes bizonyosságra.

Ingatag talaj kételkedése.

Minden ami test, mint a fű elhull,

de megáll hűséggel, szeretetben

Ki értünk élt, értünk halt: a Krisztus!

Ismer és számon tart minden embert.

Mélyen, Benne gyökerező hittel,

életünk fájának dús a lombja.

Hív és vár

Isten lefelé, magasból a mélybe tekint,

átszakítva az ég boltozatát, néz le ránk.

Árasztja önmagát, Szeretet fénysugarát,

érttünk pokolra száll határtalan mélyekig.

S az ember - ó az ember ezt meg nem értheti:

Drága kincsét, egyetlen gyermekét küldi el,

Aki a világot bűneiből menti meg.

Nem fél haláltól, szeret utolsó vércseppig,

és szeret azon túl is, a feltámadásban.

Magához vonzani és felemelni akar,

jelenben is szól hozzánk az Ige hangjában.

Békesség és harmónia

Levágott fa törzsén új élet fakadt,

vesszőszálként növekedett új hajtás.

Aki mindennél ékesebb virágszál,

elődeinél sokkal szebb s gazdagabb.

Bölcsességnek s értelemnek lelke rajt,

ereiben igazi, királyi vér.

Nem külsőségekre tekintve ítél,

tetteit az igazság irányítja.

Általa születik meg az új világ,

amelyben békességben él az ember.

megvalósul egy gyökeres változás.

Gazdagodva Isten ismeretében,

az Úr lelkületével teljesedve,

békesség és harmónia jön létre.

Schvalm Rózsa: Ne ott keresd

Ezüst fényben csillog a Szent Karácsony est

zöld fenyők tűlevelén hópehely pihen.

Magasból a csend zenél, néma üzenet:

kövesd a csillagot, mely Hozzá elvezet.

Nem találod most jászolban, mint kisdedet,

Királyok Királya Ő föld és ég felett.

Szeretetében átölel a kegyelem,

üdvösség ragyog fel keresztje fényében.

Nézz fel a keresztre, borulj le előtte,

hogy felemeljen, végtelen szeretete!

Lobbanjon szívedben, a hit égő lángja,

reménység, szeretet, boldog karácsonya!

Menekülés útja

Kezdetben, paradicsomi világban,

Isten, s ember békében élt egymással.

Embergyilkos sátán sugallatára,

halál lett az engedetlenség ára.

Bűn nem rejtőzhet fény tisztaságában,

tudás űzte az embert bujdosásra.

Nyílván lett mezítelen gyarlósága,

s miatta földre borul átok árnya.

Éden kapuja előtte bezárva,

véges léte visszatér föld porába.

A Szeretet mégsem hagyja magára,

menekvést ad Isten irgalmassága.

Fény gyúlt a betlehemi éjszakába,

édeni világ fénylő ragyogása.

Eljövetel

Karácsony közeleg Adventi csendben,
haloványan lobbanó gyertyafényben.
Hozza a jó hírt a decemberi szél,
jön felénk Akit vár, Kit a szív remél.

Készülj ember, fogadd Őt nyitott szívvel!
Királyod, Ki jön hozzád szeretettel.
Öltözzön lelked tiszta hófehérbe,
ragyogjon fel benne karácsony fénye!

Schvalm Rózsa

(012-12-09)

Óh, mily boldogság!

Immánuel, óh, mily boldogság,

nyíljon a szív és szóljon a száj!

Istennek zengjen dicséretet,

eljött közénk az égi követ!

A világnak örömhírt hozott,

csillag gyúlt az égen ragyogón.

Bölcsek követték a csillagot,

amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,

sugárzón hirdeti karácsonyt.

Ki éjsötétben néz az égre,

látja: ma is égő a fénye.

Bölcsek ma is, kik követik Őt,

a Megváltót, a hőn Szeretőt.

Adventi vasárnap

Advent vasárnapja van, tél kezdete,

alszik a természet ünnepi csendben.

Fehéren takarja hulló tiszta hó,

mint hópelyhekből szőtt puha takaró.

Elbűvölően szépséges e látvány,

Isten jelenlétét sugallja a táj.

Közel van Ő, közelebb, mint gondolnánk,

várakozó szelídséggel tekint ránk.

Üzen a némán hulló hópehellyel,

a téli égbolt derengő fényével,

Adventi éj fénylő csillagaival,

s a holdvilág ezüst sugaraival.