Kis türelmet...
Kívánságok, vágyak röghöz kötnek
Ember, ki fölfelé nem tekintesz,
kívánságok, vágyak röghöz kötnek.
Célként önmegvalósítás lebeg
előtted, a kék madár felröppen.
Tovaszáll, soha el nem érheted.,
tévelygsz vágyaid erdejében.
Hol a sűrűből kiút nem vezet,
veszted reményed, célba nem érhetsz.
Fel, az égre nézz! s nyílik feletted,
szeretettel hajol hozzád Isten.
Erőterében védelemre lelsz,
félelemre okod többé nincsen.
11 éve | 0 hozzászólás
Februári napsugár
Februári reggel, ragyogó derengés,
tiszta ég, kék azúrján áradó a fény.
Mosolygó napsugár, felvillanó remény,
tán tavasz kopogtat a téli fagy jegén?
Mély, téli álmából ébred ma a medve,
kidugja a fejét, vajon tavasz van-e?
Fénylőn a napsugár azt súgja fülébe,
maradj barlangodban, álmodj tovább csendben.
Csalóka e ragyogás, hideg fényesség,
késik még a tavasz, kikelet, ébredés.
Tél hegedűjén még a hideg szél zenél,
dideregve repülnek, fázós cinegék.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
A szeretet
11 éve | 0 hozzászólás
A szeretet.
A szeretet fénylő,
Apró kicsi mag,
Amit a Teremtő,
Ki maga a szeretet,
az emberi szívek,
mélyére ültetett.
A jó talajban
meggyökerezett,
szívben és lélekben
kiteljesedett.
Minden jóság,
szépség és boldogság
buzgó forrása lett.
Isteni kegyelem,
végtelen és örök,
összekötő kapocs
Isten és ember,
ember és ember között.
Schvalm Rózsa
Címkék: saját vers