A szeretet.

A szeretet fénylő,
Apró kicsi mag,
Amit a Teremtő,
Ki maga a szeretet,
az emberi szívek,
mélyére ültetett.
A jó talajban
meggyökerezett,
szívben és lélekben
kiteljesedett.
Minden jóság,
szépség és boldogság
buzgó forrása lett.
Isteni kegyelem,
végtelen és örök,
összekötő kapocs
Isten és ember,
ember és ember között.

Schvalm Rózsa

Kívánságok, vágyak röghöz kötnek

Ember, ki fölfelé nem tekintesz,

kívánságok, vágyak röghöz kötnek.

Célként önmegvalósítás lebeg

előtted, a kék madár felröppen.

Tovaszáll, soha el nem érheted.,

tévelygsz vágyaid erdejében.

Hol a sűrűből kiút nem vezet,

veszted reményed, célba nem érhetsz.

Fel, az égre nézz! s nyílik feletted,

szeretettel hajol hozzád Isten.

Erőterében védelemre lelsz,

félelemre okod többé nincsen.

Februári napsugár

Februári reggel, ragyogó derengés,

tiszta ég, kék azúrján áradó a fény.

Mosolygó napsugár, felvillanó remény,

tán tavasz kopogtat a téli fagy jegén?

Mély, téli álmából ébred ma a medve,

kidugja a fejét, vajon tavasz van-e?

Fénylőn a napsugár azt súgja fülébe,

maradj barlangodban, álmodj tovább csendben.

Csalóka e ragyogás, hideg fényesség,

késik még a tavasz, kikelet, ébredés.

Tél hegedűjén még a hideg szél zenél,

dideregve repülnek, fázós cinegék.