Szállnak az évek

Néha elragad, fájó gondolat,
az idő szalad.
Szállnak az évek, visszatekintek
lopva a múltba.
Bús szemeimbe  emlékek árnya
könnyeim csalja.
Hagyom, suhanjon a képzeletem
múlt tegnapokba.
Idő fonalán, csillogó gyémánt
mi szép volt hajdan.
Fogas kerekét visszaforgatnám,
oly nagy-boldogan.
Múló pillanat, bús felismerés,
az idő szalad.
Rettegett jövő oly bizonytalan,
mit hoz a holnap?
Égi magasból szól egy hang: ne félj,
megváltottalak!

Schvalm Rózsa

( 2012-03-01)

 Mint homokórán

Mint homokórán a homokszemek,
úgy múlnak perceink, egyenletesen.
De néha-néha ólomlábon járnak,
s van, amikor rohanva tovaszállnak.

Megérinthet váratlan a pillanat,
és akkor megállni látszik az idő,
a jövő, száznyolcvan fokos fordulat,
hogyha a magasságból, üzenet jő.

Hogyha Lélektől- lélekig szól a hang,
egy új útra szólít, új utat mutat.
Felette ott ragyog egy fénylő csillag,
követed, s többé már nem nézel vissza.

Schvlm Rózsa