Mint homokórán

Mint homokórán a homokszemek,
úgy múlnak perceink, egyenletesen.
De néha-néha ólomlábon járnak,
s van, amikor rohanva tovaszállnak.

Megérinthet váratlan a pillanat,
és akkor megállni látszik az idő,
a jövő, száznyolcvan fokos fordulat,
hogyha a magasságból, üzenet jő.

Hogyha Lélektől- lélekig szól a hang,
egy új útra szólít, új utat mutat.
Felette ott ragyog egy fénylő csillag,
követed, s többé már nem nézel vissza.

Schvlm Rózsa