Örvendj, Ó ember!

Gördül a nagy kő, zárja a sírnak,

benne csak leple rejlik a holtnak.

Isten Őt örök életre hívta,

elhalt búzamag termését hozza.

Nyílik a titok, örvendj ó, ember,

húsvét ígéret, van üdvösséged!

A Föltámadott hív téged s vezet,

ha bízva teszed kezed kezébe.

Csendes a tenger sima a tükre,

szellő se rezzen, árad nap fénye.

Béke a szívben, öröm az ünnep,

feljött a napja boldog reménynek.

Schvalm Rózsa

(2013-03-30)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

Ott fenn az olajfák hegyén

Ott fenn az olajfák hegyén, ó, Uram,
éji órán küzdve a fájdalommal,
imádkoztál könyörgőn, térdre hullva,
készültél már keresztáldozatodra.

Ó, Uram,könyörgésed mily emberi:
ha lehet, múljék el tőlem e pohár!
Kiittad önzetlen utolsó cseppig,
ily nagy szeretet áldozati oltár.

Vérző verejtéked földre hullattad,
félelem gyötört, várt kínzás és halál,
de te küldetésed meg nem tagadtad,
megdicsőült benned Mennyei Atyád.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Írott levél

Aranybetűs írott levél,
az ég küldte le a földre.
Hozta Isten üzenetét,
újszövetség benne kötve.

A magasból alászállott,
gyújtott tüzet a szívekben.
Szeretetet égő lángot,
örök fényben, reményt keltve.

Világért hullt drága vére,
áldozati bárány értünk.
Fájdalmak közt, szenvedésben,
Megváltónk lett, mentő vértünk.

Schvalm Rózsa

(2013-02-28)

Új tavasz varázsa, friss illata árad,

integetnek virágzó fák, feslő barkaágak.

Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,

szamárcsikón érkezik a remény Messiása.

Fogadja Őt a nép öröm - rivalgással,

 benne megmentőjét, a hős szabadítót látja

Köszönti virággal, letört barkaággal,

elé ruháit szórva , és Hozsannát kiáltva.

De félreértést rejt, az ünnepi lárma,

nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Egy, csak egy

Egy, csak egy, Ki embernek született, s bűntelen,
mint fehér galamb Isten lelke szállt Őreá.
Szelíd volt, a törvényt megélte hűségesen,
alázattal, csendesen, jó szolgaként helyt állt.

Gyógyítani jött testi – lelki sebeinket,
csillapítani sóvárgó lelkek ínségét.
Szabadulást hírdetett, ige szavát hintve,
erősítve gyengék, s a kicsik közösségét.

A megrepedt nádszálat menti, nem töri el,
s nem oltja ki pislogó gyertya halvány fényét.