Új tavasz varázsa, friss illata árad,

integetnek virágzó fák, feslő barkaágak.

Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,

szamárcsikón érkezik a remény Messiása.

Fogadja Őt a nép öröm - rivalgással,

 benne megmentőjét, a hős szabadítót látja

Köszönti virággal, letört barkaággal,

elé ruháit szórva , és Hozsannát kiáltva.

De félreértést rejt, az ünnepi lárma,

nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.

 Az ÚR elfogadja: e nap ünnepelt királya,

ám szemébe, könnyeket csal a bús jövő árnya.

A ma embere ó, Uram, bár jól látna,

ismerné fel benned, Te vagy mindenek Királya!

Hogy a szeretetnek fennkölt rajongása,

többé soha ne váljon sötét, fekete gyászba.

 Bár gonosz indulat szögezett a fára,

a keresztedről felénk, mégis irgalmad árad.

Szeretettel ölel fájdalma, s drámája,

értünk, bűneink miatt,  drága véred hullása.

Schvalm Rózsa

(2011-04-20)