Hív és vár

Isten lefelé, magasból a mélybe tekint,

átszakítva az ég boltozatát, néz le ránk.

Árasztja önmagát, Szeretet fénysugarát,

érttünk pokolra száll határtalan mélyekig.

S az ember - ó az ember ezt meg nem értheti:

Drága kincsét, egyetlen gyermekét küldi el,

Aki a világot bűneiből menti meg.

Nem fél haláltól, szeret utolsó vércseppig,

és szeret azon túl is, a feltámadásban.

Magához vonzani és felemelni akar,

jelenben is szól hozzánk az Ige hangjában.

Hitet ébreszt hív és vár, kövessük csillagát!

Ő az Út és Igazság, Ő az Örök Élet,

megnyitja előttünk a mennyeknek országát.

Schvalm Rózsa

(2012-12-29)