Jő az éj

Lopakodva jő az éj,

holdkaréja útra kél,

égbolt ében mezején,

sűrű csillagfövenyén.

Szikrázó a csillagéj,

titkot regél, súg a szél.

Megérint a messzeség,

rejtély, ismeretlenség.

A távol most oly közel,

ég  összeér a földdel.

Tó tükrének fényhídján,

átível a holdsugár.

Halk dallam szól valahol,

száll éter hullámokon.

Talán csak a szél dúdol,

andalítón altató.

Schvalm Rózsa

(2012-07-19)