Nap - támadat

Pusztában kiáltó szó elhallgattatott,

hogy felette győzött, elhitte az álnok.

Ám helyében új szó még tisztábban hangzott,

  erőszak elbukik, nem győz igazságon.

Nap - támadat sötétben, oly tisztán ragyog,

világosságot gyújt lelkek kútmélységén.

Akik vakon bolyongtak, látókká válnak,

értelem ébred fel tudatlanság éjén.

Meglátva Isten valós, igazi arcát,

eloszlik a félelem homályfellege.

Kristálytisztán kibontakozik már a kép:

Isten nem ellenség, maga a Szeretet.

Ő ad, nem elvesz, Benne rejlik az élet,

ki hozzátér betölti öröm, békesség.

Uralma csodálatos, uralma édes,

távlataiban nyílik a végtelenség.

Schvalm Rózsa

 (2013-01-07)