Avar zörren lépteim alatt

"Ősz barangol" már a fák között,

szívembe is csendje költözött.

„Kóró lett a fényes laboda”

piros levelén rozsda foltja.

Lombsátorát bontja az erdő,

nap sugarát rejti a felhő.

Néha-néha makkok koppannak

avar zörren lépteim alatt.

Oly megható e kép, e látvány,

a lélek, beleborzong árván.

Tükrében látja saját sorsát,

érzi gyarló, ember mivoltát.

Mint ősszel fákról a levelek,

évek múltba hullnak, elmennek.

Időm örvénylő tengerében,

vajon hova sodor a végzet?

Ha beszállok hit csónakjába

remény - szél visz a célirányba,

Végül majd, hogyha partot érek,

szeretet szigetére lépek.

Schvalm Rózsa

(2012-09-28)