Őszt súg a szellő

Őszt súg a szellő fénnyel játszadozva,

színt váltva rezdül a fák koronája.

Smaragdja sárgul, színaranyba vonja,

elpirul itt-ott, ha nap néz le rája.

Néha homályba borul az ég arca,

rejtőzik felhők mögött fény mosolya.

Árad szeméből a könnyek patakja,

végre megenyhül tikkadt földünk szomja.

Szürkeség oszlik, árnyaltak a színek.

szorgos ujjaival múló szeptember,

sápadt  levélre rozsda barnát hímez.

Fuvallata földre ejti csendesen.

Schvalm Rózsa

(2013-09-11)