Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő
gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

 Az eső olyan puhán permetezett, hogy szinte észre sem vettem.
Ausztrália nagyobbik része történetének egyik legpusztítóbb
szárazságától szenvedett. Visszaemlékszem gyermekkoromra, mikor a
kiadós viharok után a tócsákban gázoltunk. Ha vihar jött, a szakadó
esőt nem tudtuk nem észrevenni, de a mai eső csak puhán szitált, áldást
jelentve a földnek.

Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy
tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel felébreszt engem,
hogy hallgassam tanítványként. (Ézs 50,4)

 

 Lelkipásztorként mindig vágyva várom a személyes feltöltődés idejét a
zsúfolt nagyböjti és húsvéti időszak után. Idén húsvét hétfőn
szabadságon voltam már, amikor hallottam, hogy gyülekezetünk egyik
tagja önkezűleg vetett véget életének. Lesújtott a hír.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el;
amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. (Mt 10,27)

 

 

Húsvétkor sok gyülekezet tart hajnali istentiszteletet. A Nap első
sugaraira örömmel kiáltjuk: "Halleluja! Feltámadt!" De a Jn 20,1 azt
mondja, hogy a magdalai Mária korán reggel, amikor még sötét volt,
akkor ment a sírhoz, de azt üresen találta.

 

 

" Add, hogy nagypéntek vigaszunk legyen,
 Reád találjunk ott, a nagy hegyen,
 Hol keserűség poharát ürítve,
 Szenvedjünk csendben, másra nem tekintve,
 De megtagadva örökre magunkat.
 És büszkén járva tövises utunkat,
 
 Általküzdve a három napot,
 Elérhessük a fénylő csillagot,
 Mely Húsvét napján gyulladt ki az égen,
 Megfoghatatlan, örök csodaképpen! "

 

forrás ismeretlen

 

 

 

Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből
részesedünk. (1Kor 10,17)

 

Édesapámmal az udvarban egy csirkét készítettünk elő az ebédhez, míg
anya a konyhában tésztát gyúrva serénykedett. Nem sokkal később a sült
csirke finom illata lengte be a házat. A mai napig a kedvenc ételem a
házi tojásból készült nokedlivel és burgonyapürével tálalt sült csirke.
Jézus sokszor beszélt lakomáról és ételről, amikor Istenről tanított.

Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el
vétkeinket. (Zsolt 103,12)

 

 

Mivel valaha betörő voltam, túl könnyű számomra a bűnös múltamra
emlékezni. Ha találkozom valakivel, akinek ártottam; átmegyek egy
vidéken, ahol bűncselekményt követtem el; vagy elmélkedem valamin, ami
életemnek a sötét időszakához kötődik; mind-mind felkavarják e szörnyű
időszak emlékeit.
Úgy tűnik, hogy bárhová is megyek, az emberek, helyszínek és dolgok
előhoznak bennem egy kérdést: "Emlékszel, mikor követted el azt a
bűnt?" És mivel túl sok ember, helyszín vagy dolog kiváltja a kérdést,
a bűnöm nagysága óriásivá nő előttem.

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég
alatt. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az
elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az
eldobásnak. (Préd 3,1.6)

 

 

Egyre nőtt az ebédlőben a feszültség. Idős nagymamám mérges volt, mert
édesanyám és a nagybátyám azt mondták neki, hogy nem kellene már autót
vezetnie. Miközben ők vitatkoztak, én azért imádkoztam, hogy segíteni
tudjak nekik

Jézus így imádkozott: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból,
hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15)

 

Jól ismerem a húsvéti történetet. Sokszor elolvastam az evangéliumok
beszámolóit arról, hogy Jézus szeretett minket, szenvedett és meghalt
értünk, majd feltámadt, hogy helyet készítsen nekünk az Atyánál. Az
idén azonban olvasás közben újabb csodálatos áldást fedeztem fel: Jézus
imádkozott értünk. A húsvéti történet közepén, Lk 22,32-ben a Biblia
elmondja, hogy Jézus imádkozott Simon Péterért: "könyörögtem érted,
hogy el ne fogyatkozzék a hited." A Jn 17 pedig leírja, hogyan
imádkozott Jézus azért, hogy a tanítványai és a hívő keresztyének egyek
lehessenek Isten szerető családjában.

És az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb visszatérsz a múltba.
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni, de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni.
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés, és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak.

Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. (5Móz 33,27)

 

 

A Karib-szigeteken élünk, és a hurrikán-szezon alatt minden évben ki
vagyunk téve a viharos időjárásnak. A tomboló szél elvonulta után a
vegetáció általában romokban hever. Leginkább a törékeny növények
szenvedik meg a próbatételt, mint amilyen a banánfa is. A mély
gyökérrendszerű, erőteljes fák veszítenek ágakat és leveleket, de
sokkal jobban átvészelik a pusztítást és ellenállnak a szeleknek.