Lelkipásztorként mindig vágyva várom a személyes feltöltődés idejét a
zsúfolt nagyböjti és húsvéti időszak után. Idén húsvét hétfőn
szabadságon voltam már, amikor hallottam, hogy gyülekezetünk egyik
tagja önkezűleg vetett véget életének. Lesújtott a hír.
A nagyböjti történeten gondolkodtam, amit egy hete éltünk át,
különösképpen a virágvasárnap és húsvét közti időszakon merengtem el.
Jézus hallhatta a hozsannát, ugyanakkor tudta, hogy valami egész más
van elkészítve számára. A mi életünkben ezzel szemben sosem tudni, mi
vár a sarkon túl. Csak annyit tudhatunk biztosan, hogy Istenben
bízhatunk, hogy ő segít megbirkózni a váratlan, megrázó eseményekkel.
A temetés napja borzasztó nehéz volt. Azért imádkoztam, hogy a gyászoló
gyülekezet "tanítványként" meghallja Isten szavát. Mert még a halál
közelében is felfedezhetjük Isten segítségét és nyugalmát.

Imádság: Istenünk, ajándékozz meg minket bátorsággal, hogy Jézust
kövessük. Erősíts az eljövendővel szembe nézni, hogy hitben és
szeretetben megerősödhessünk.

 Ámen.