Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre! (Zsolt
71,12)

 

Nagymamám valóságos imabajnok volt. Akár 20 percen keresztül is tudott
imádkozni lélegzetvétel nélkül, teletűzdelve imáit a régi fordítású
Biblia idegen hangzású szavaival. Imái tartalmukat és formájukat
tekintve is választékosak voltak. Sorozatos agyvérzései után azonban
közvetlenül és egyszerűen imádkozott. A kórházban, mikor a kezét
fogtam, így fohászkodott: "Ó Istenem, segíts meg!

Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  "Még  sok  mondanivalóm
  volna nektek, de nem  vagytok hozzá elég erősek.  Amikor azonban eljön  az
  Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától  fog
  beszélni, hanem azt  mondja el, amit  hall, és a  jövendőt fogja  hirdetni
  nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
  Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi,  amit
  majd hirdet nektek."
  Jn 16,12-15

  Elmélkedés:

  A mai  evangéliumban  Jézusnak  azon  kijelentéseit  olvassuk,  amelyekkel
  búcsúbeszédében tanítványait készíti fel a távozása utáni időkre.

 

Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre
teremtett. (Ef 2,10)

 

 

Korának többi rabbijához hasonlóan Pál apostoltól is elvárták, hogy
gondoskodjon saját megélhetéséről, amellett, hogy tanított a helyi
zsinagógákban. Pál szakmája a sátorkészítés volt, s ezen keresztül
ismerkedett meg olyan emberekkel, mint Aquila és Priscilla, akik később
a korai egyház vezetői lettek.
Ma úgy gondolunk Pálra, mint különleges személyre - nem a sátorkészítő
tevékenysége miatt, hanem ahogy Krisztus követésére hívta az embereket.

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: "Most elmegyek ahhoz, aki
  küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt  mondtam
  nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb
  nektek, ha én elmegyek,  mert ha nem  megyek el, a  Vigasztaló nem jön  el
  hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön,  meggyőzi
  majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok,
mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thessz
5,16-18)

Gyermekkorunktól fogva arra tanítottak minket, hogy mindig mondjunk
köszönetet, ha kaptunk valamit, vagy ha segítettek nekünk. De ha
megköszöntük is valakinek a kedvességét, ez nem ment fel minket az
alól, hogy a jövőbeni jótettekért újra kifejezzük hálánkat. Mégis
milyen gyakran elfelejtjük megköszönni családtagjaink és barátaink
segítségét, gondoskodását és szeretetét, az ízletes ételt, a gyengéd
ölelést.

Jézus az utolsó vacsorán  így szólt apostolaihoz:  Ha eljön a  Vigasztaló,
  akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd
  tanúságot tesz rólam.  Tegyetek ti  is tanúságot  rólam, hiszen  kezdettől
  fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
  Ki fognak  zárni benneteket  a  zsinagógákból. Sőt  eljön az  óra,  amikor
  mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek,  így
  tesznek majd veletek,  mert nem ismerik  sem az Atyát,  sem engem.

Abban az  időben  Jézus  ezt mondta  tanítványainak:  "Aki  szeret  engem,
  megtartja tanításomat,  Atyám  is szeretni  fogja  őt, hozzá  megyünk,  és
  lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.  A
  tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az  enyém, hanem az Atyáé, aki  engem
  küldött. Ezeket  akartam  nektek  elmondani,  amíg  veletek  vagyok.  S  a
  Vigasztaló, a  Szentlélek, akit  majd a  nevemben küld  az Atya,  megtanít
  titeket mindenre,  és  eszetekbe  juttat  mindent,  amit  mondtam  nektek.

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te
velem vagy. (Zsolt 23,4)

 

 

Az orvos belépett a szobába, ahol fiam ágya mellett virrasztottam. Egy
fertőzés tombolt testében, tönkretéve belső szerveit és a szívét.
"Antibiotikumot fecskendezünk be, de ha a fertőzés eléri az
agyállományt, nem éri meg a reggelt."
Letaglózva ültem. Meg fog halni a tizennyolc éves fiam? Soha nem
éreztem még magam ilyen egyedül és kiszolgáltatottnak. Szívem mélyéből
Istenhez kiáltottam.

Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt övéihez:  "Ha  a világ  gyűlöl  titeket,
  tudjátok meg:  engem  előbb  gyűlölt. Ha  a  világból  volnátok,  szeretne
  titeket  a  világ,  mint  övéit.  De  ti  nem  vagytok  a  világból,  mert
  kiválasztottalak titeket  a világból;  ezért  gyűlöl benneteket  a  világ.
  Emlékezzetek vissza tanításomra:  nem nagyobb  a szolga  uránál! Ha  engem
  üldöztek, titeket is üldözni fognak.

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,3)

 

 Az egyik reggel a szegény özvegyasszonyról szóló történetet olvastam,
aki szegénysége ellenére bőkezűen adakozott, mindenét odaadva, abban a
hitben, hogy Isten majd gondoskodik róla. Jézus ezt az adakozást többre
tartotta, mint a gazdagok adományát, akik a fölöslegükből adtak.
Mindannyian a magunk lelki szegénységével jövünk Isten elé. Semmink
sincs, amit felajánlhatnánk viszonzásul Isten ajándékáért, csak
magunkat adhatjuk oda szolgaként, akaratának cselekvésére.