Jézus a hegyi  beszédben ezt mondta  tanítványainak: Ne gondoljátok,  hogy
  azért jöttem,  hogy  megszüntessem  a  törvényt  vagy  a  prófétákat.  Nem
  megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek,  amíg
  az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy "í" betű sem, sőt
  egy vessző sem,  amíg minden be  nem teljesedik. Aki  tehát csak egyet  is
  eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az  embereket,
  azt nagyon  kicsinek fogják  hívni a  mennyek országában.

Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.
(5Móz 30,15)

 

 

Egy napon elmentem, hogy egyik keresztyén testvéremnek segítsek a
munkájában. Vittem magammal egy kézi fűrészt, amely szépen ki volt
festve. Barátom négy éves fia, Csabi, odajött hozzám, és megkérdezte:
"Jóska bácsi adja nekem ezt a szép fűrészt!"
"Neked adom, ha ti meg nekem adjátok a házatokat."
"Jó, odaadjuk érte!"
"Ne siesd el fiam, előbb kérdezd meg édesapádtól, mit szól hozzá!"
Gyorsan elszaladt a kisfiú, és elmondta édesapjának, hogy Jóska bácsi
neki adja a fűrészt, ha odaadják érte a házukat.

  Jézus így tanított a hegyi beszédben: "Ti vagytok a föld sója. De ha a  só
  ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják,  s
  eltapossák az  emberek. Ti  vagytok a  világ világossága.  A hegyen  épült
  várost nem lehet elrejteni.  Lámpát sem azért gyújtanak,  hogy a véka  alá
  rejtsék, hanem  a  lámpatartóra  teszik,  hogy  világítson  mindenkinek  a
  házban. Úgy világítson  a ti  világosságtok az emberek  előtt, hogy  látva
  jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
  Mt 5,13-16

  Elmélkedés:

  A mai evangéliumi szakaszban a sóról  és a világosságról van szó.

A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben,
adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak
jó alapot a jövendőre. (1Tim 6,18-19)

 

 

Ha szó szerint követnénk Isten igéjét, a szegénység már a múlté lenne.
A fenti igében Pál arra bátorítja Timóteust, hogy legyen elégedett az
élettel, és ne fordítsa figyelmét a földi gazdagságra. "Kerüld ezeket,
ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre,
állhatatosságra, szelídlelkűségre." Aztán egy "parancsot" hagy Timóteus
számára - és a mi számunkra: tegyetek jót, legyetek gazdagok a jó
cselekedetekben, adakozzatok szívesen, javaitokat osszátok meg másokkal
(1Tim 6,18).

Abban  az  időben,  Jézus  látva  a  tömeget,  fölment  a  hegyre,  leült,
  tanítványai pedig köréje  gyűltek. Akkor szólásra  nyitotta ajkát, és  így
  tanította őket:
  "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
  Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
  Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
  Boldogok, akik  éhezik és  szomjazzák az  igazságot, mert  ők  kielégítést
  nyernek.

 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a

Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet lelkének törvénye
megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
(Róm 8,1-2)

 

 

Igen emlékezetes Frank elesett, reménytelen pillantása, amikor azon a
vasárnapon rányitottam. Vártam, hogy ott ül majd lebénult barátom
felöltöztetve, indulásra készen, hogy együtt menjünk a templomba.
Ehelyett szörnyű látvány tárult elém.

 

Jézus egy magányos  helyre vonult  apostolaival. A nép  megtudta és  utána
  ment. Ő szívesen  fogadta őket,  és beszélt nekik  Isten országáról,  akik
  pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
  A nap már  hanyatlóban volt.  Odament hozzá  a tizenkettő:  "Bocsásd el  a
  népet -  figyelmeztették  -,  hogy a  környékbeli  falvakban  és  tanyákon
  szállást és  élelmet  keressenek  maguknak, mert  itt  elhagyatott  helyen
  vagyunk." "Ti adjatok nekik enni" - válaszolta.

Úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus
Krisztusról, róla is, mint megfeszítettről. (1Kor 2,2)

 

Szomszédom megkért, segítsek neki kipakolni az egyik szobából a
bútorokat, mert festeni akarják a helyiséget. Miközben hordtuk ki a
szekrényeket észrevettem egy árnyékot a falon, amely egy keresztet
ábrázolt. Az idő múlásával kifakult a festék a falakon, de a kereszt
alatt megmaradt az eredeti szín, ez adta meg a körvonalat a
feszületnek.

  Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: "Óvakodjatok
  az írástudóktól, akik  szívesen járnak hosszú  köntösben, és szeretik,  ha
  nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és  a
  lakomákon a  főhelyeket.  Felélik az  özvegyek  házát, és  közben  színleg
  nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
  Ezután leült szemben a templompersellyel,  és figyelte, hogy a nép  hogyan
  dobja a pénzt  a perselybe.

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -; békességet
és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer 29,11)

 

Bárcsak megváltoztathatnék néhány fejezetet a múltamban! Néhány dolgot
nem tennék még egyszer. Amiket pedig elszalasztottam, megtenném. Az idő
azonban könyörtelenül megy előre. Életünk történeteit nem lehet
megállítani vagy visszapergetni. Minden jelenet kapcsolódik a
következőhöz.
Ha csak a fenti utalásban lévő részeket ismernénk Ábrahám életéből, azt
gondolhatnánk, egy olyan ember volt, aki semmit nem cselekedne másképp.