Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a  hatalmat,
  hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt  és
  minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
  néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és  testvére,
  János, továbbá  Fülöp és  Bertalan, Tamás  és Máté,  a vámos;  Alfeus  fia
  Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta
  őt.

Megemlékezve az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Nagyobb boldogság
adni, mint kapni. (ApCsel 20,35)

 

 

Aznapi utolsó feladatom a vegyesboltba vezetett, ahol még néhány
apróságot kellett vásárolnom. Miközben a pénztárnál sorban álltam,
beszélgetésbe kezdtem az előttem álló idősebb asszonnyal. Figyelmesen
szemlélte minden terméknek az árát, amikor a pénztáros beütötte. Hallva
a végösszeget - 3 dollár 48 cent -, átnyújtott a pénztárosnak néhány
összegyűrt bankjegyet.

Egyszer egy ördögtől  megszállott néma  embert hoztak  Jézus elé.  Mihelyt
  kiűzte belőle az ördögöt,  megszólalt a néma. A  nép elámult ezen, és  azt
  mondogatta: "Ilyen még  sohasem történt Izraelben."  A farizeusok  azonban
  megjegyezték: "Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az  ördögöket."
  Jézus  ezután  bejárta  az  összes  városokat  és  falvakat.  Tanított   a
  zsinagógákban,  hirdette  Isten  országának  örömhírét,  és  meggyógyított
  minden betegséget és  minden bajt.

Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. (Ézs 41,12)

 

"Miért történik ez újra? Azt hittem, már legyűrtük! Mit tettünk
rosszul? Ez olyan méltánytalan!" - mondta a feleségem. A könnyeim
összefolytak az övével, amikor az onkológus megmondta, hogy a
rákbetegség kiújult. Azt gondoltuk, hogy két évvel ezelőtt sikerült
meggyógyulni, de most ismét kemoterápia előtt álltunk.
Első harcainkban a hitünk, és mindenekelőtt a Szentírás olvasása
nyújtott vigasztalást.

Amikor Jézus Kafarnaumban  tanított, egy elöljáró  lépett hozzá,  leborult
  előtte, és így kérlelte: "Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd  rá
  kezedet, és  életre kel".  Erre Jézus  fölkelt, és  tanítványaival  együtt
  elment vele.
  Közben egy  asszony, aki  tizenkét éve  vérfolyásban szenvedett,  hátulról
  Jézus  közelébe  férkőzött,  és  megérintette  ruhájának  szegélyét.   Azt
  gondolta magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus erre
  megfordult, ránézett, és így szólt: "Bízzál, leányom!

 
Jézus mondta: Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból
valók: azokat is vezetnem kell. (Jn 10,16)

 

 

 

Amikor csak hallgatom, vagy olvasom a Jn 10,7-16 szakaszt, mindig
megvigasztalódom. Ebben a részben Jézus arról biztosít minket, hogy
gondoskodik a juhairól, és hozzáfűzi: a kiválasztottak szabadon
ki-bejárnak, és legelőt találnak. Azt is mondja, mielőtt bevégzi művét,
még más juhokat is összegyűjt.
A Szentírásból úgy érzem, hogy ezek a "mások" nem éppen azok az
emberek, akiket én választanék, hogy velük együtt legyek.

Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
  tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
  helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: "Az  aratnivaló
  sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
  aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
  közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut.

A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az
imádkozásban állhatatosak. (Róm 12,12)

 

Hazafelé igyekeztem egy állásinterjúról, az otthonomtól több száz
kilométernyire. Éjfél után az öreg autóm felmondta a szolgálatot.
Észak-Karolina egyik városánál jártam, teljesen egyedül. Autóm nyitott
motorházteteje felől jövő vízgőz és forró motorolaj illatát éreztem, és
azon aggódtam, mi legyen most a következő lépés. Legelőször is
felidéztem magamban a Miatyánk szavait.

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
  Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
  elmondták neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom  kezén
  a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
  tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
  Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
  velük.

A gazda így szólt: "Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?"
(Mt 20,15)

 

Gyermekkorom óta hívő keresztyénként kész vagyok minden igyekezettel
halálomig szolgálni Istennek. Ezért leginkább azokkal a példázatbeli
szőlőmunkásokkal tudok azonosulni, akiket a nap kezdetén fogadtak fel.
Ők azok, akik korán kezdték a munkát, és mindent megtettek a befejezés
érdekében. Keményen dolgoztak, szorgalmasan és felelősségteljesen, és
egész napi munkájuk után megérdemelték bérüket.