Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik  városába
  sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
  Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
  és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
  vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De  hogyan
  lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám?

Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. (Zsolt
63,2)

 

Egész felnőtt életemet súlyos koraszülött gyermekek gondozásával
töltöttem. Általános problémáik egyike, hogy megfeledkeznek a
lélegzetvételről, és a gondozó érintése szükséges, hogy emlékeztesse
őket a normális levegővétel folytatására. Körülveszi őket az életet adó
levegő, mégis a meghalás veszélye fenyeget, mert kifejletlen agyuk
elmulasztja elküldeni a lélegzésre parancsot adó jelet.

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő  városába,
  Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük  láttára
  Jézus így  szólt  a bénához:  "Bízzál  fiam! Bocsánatot  nyernek  bűneid!"
  Néhány  írástudó  erre  azt  gondolta  magában:  "Ez  káromkodik."   Jézus
  belelátott gondolataikba, és  szemükre vetette:  "Miért gondoltok  rosszat
  szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!,  vagy
  ha azt mondom: Kelj föl, és járj!?

Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri
tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt szelíden, tisztelettudóan, jó
lelkiismerettel tegyétek. (1Pt 3,15-16)

 

 

Nemrégiben megkértek, hogy írjam le, Isten hogyan avatkozott be az
életembe, beleértve az imameghallgatásokat is, amelyek kétségtelenül
Istentől jöttek. Napokat töltöttem a múltam és Isten munkájának
felidézésével, de nehezen jutottak eszembe konkrét példák. Lelki
feledékenységemmel küszködve rájöttem, én sem vagyok különb, mint az
izráeliták, akik elfelejtették mindazt, amit az Úr tett értük.

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
  tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
  Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki Illésnek,  mások
  Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő  tovább kérdezte őket: "Hát  ti
  kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az  élő
  Isten Fia."
  Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
  és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.

Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. (Zsolt 119,89)

 

 

Feleségemmel abban a kiváltságban van részünk, hogy az év egy részét
Florida partjainál egy kis szigeten tölthetjük. Az időjárás állandóan
változik. Ahogy ma reggel felébredtünk, egy vihar közeledett.
Félelemmel figyeltük, ahogy a szél sebessége egyre növekedett. Ahogy a
vizet kémleltük, megpillantottunk egy csapat madarat a biztonságos part
felé igyekezni. Repülésüket gyakori, erős széllökések akadályozták, de
sok küzdelem után elérték a partot és letelepedtek néhány kivágott
mangróvia fa törzsére.

  Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak,
  hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
  Ekkor egy írástudó lépett hozzá,  és így szólította meg: Mester,  követlek
  téged, bárhová mégy." Jézus figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az  ég
  madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét."
  Egy másik tanítványa pedig ezt kérte  tőle: "Uram, engedd meg, hogy  előbb
  elmenjek és  eltemessem  apámat."  Jézus azonban  így  válaszolt:  "Kövess
  engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!"
  Mt 8,18-22

  Elmélkedés:

  Időnként elfog minket a lelkesedés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam
volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? (Jn 14,2)

 

 

"Haza akarok menni" - mondta idős nagynéném könnyek között. Azt
kívántam, bár tudnék csökkenteni fájdalmain. Legutóbb, mikor
meglátogattam, egy egész vacsorát készített a családnak az otthonban,
ahol több mint 50 éve élt. Most egy kórházban látogattuk meg
édesanyámmal.

Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
  elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
  elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
  készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
  tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:  "Uram,
  akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
  hozzájuk fordult, és megfeddte őket:  "Nem tudjátok, hogy milyen  lelkület
  van bennetek.

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek... mert velünk többen vannak,
mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk az Úr. (2Krón
32,7-8)

 

Ezékiás király istenfélő cselekedeteit megörökíti a Biblia. Megtanulta,
hogy minden helyzetben van, amit neki kell megtennie, de ott van Isten
része is. Ilyen volt találkozása Szanhérib asszír királlyal, akinek
feltett szándéka volt Jeruzsálem elfoglalása. Ezékiás király minden
tőle telhetőt megtett azért, hogy elkerüljék az asszír lerohanást.