Jézus egy  alkalommal  ezt a  példabeszédet  mondta a  népnek:  A  mennyek
  országa hasonlít ahhoz  az emberhez,  aki jó magot  vetett földjébe.  Amíg
  azonban az  emberek aludtak,  eljött ellensége,  konkolyt hintett  a  búza
  közé, aztán elment.
  Amikor felnövekedett a vetés,  és már kalászba  szökkent, akkor előtűnt  a
  konkoly is.  Erre elmentek  a szolgák  a gazdához,  és megkérdezték  tőle:
  "Uram, nemde jó magot vetettél földedbe?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
  szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt
  bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy
  még többet  teremjen. Ti  már  tiszták vagytok  a tanítás  által,  amelyet
  hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok.  Miként
  a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn,  úgy
  ti sem, ha nem  maradtok bennem.

 

  A hét első napján,  (Húsvétvasárnap) kora reggel,  amikor még sötét  volt,
  Mária  Magdolna  kiment  Jézus  sírjához.  Odaérve  látta,  hogy  a  követ
  elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és
  ahol Jézus holtteste  feküdt, két, fehér  ruhába öltözött angyalt  látott.
  Ott ültek,  az  egyik a  fejnél,  a másik  a  lábnál. Így  szóltak  hozzá:
  "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték az én Uramat  - felelte -, és  nem
  tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte.

Abban az időben:
  Jézus elment hazulról  és leült  a Genezáreti-tó  partján. Hatalmas  tömeg
  gyűlt össze, ezért beült  egy csónakba, a tömeg  pedig ott állt a  parton.
  Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta  őket: "Íme, kiment a  magvető
  vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég  madarai,
  és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt  elég
  termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem  volt mély a föld.

Egy alkalommal  Jézus éppen  a népsokaságot  tanította. Eközben  anyja  és
  rokonai odaérkeztek, és  kint várakoztak rá,  mert beszélni akartak  vele.
  Valaki szólt  is Jézusnak:  "Anyád és  rokonaid kint  várnak, és  beszélni
  akarnak veled." Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: "Ki az  én
  anyám, és kik az én rokonaim?" Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így
  szólt: "Ezek  az  én  anyám  és  rokonaim.

Néhány írástudó és  farizeus így  szólt egyszer  Jézushoz: "Mester,  jelet
  szeretnénk tőled  látni." Jézus  így  válaszolt: "Ez  a gonosz  és  hűtlen
  nemzedék jelet kíván,  de nem  kap más  jelet, mint  Jónás próféta  jelét.
  Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában,
  úgy lesz az Emberfia három nap és  három éjjel a föld szívében. A  ninivei
  férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel  a nemzedékkel együtt, és  elítélik
  ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására.

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy  Márta
  nevű asszony  befogadta  őt  házába.  Ennek nővére,  Mária  odaült  az  Úr
  lábához, és hallgatta szavait.
  Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram
  -  méltatlankodott  -,  nem  törődöl  vele,  hogy  nővérem  egyedül   hagy
  szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem."
  Az Úr azonban így válaszolt: "Márta,  Márta, te sok mindennel törődöl,  és
  téged sok minden nyugtalanít, pedig csak  egy a szükséges.

A  félkezére  béna  ember   szombatnapon  történt  meggyógyítása  után   a
  farizeusok kivonultak a  zsinagógából, és maguk  között arról  tanakodtak,
  hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott  onnét.
  Sokan  azonban  utána  mentek,  és  ő  valamennyiüket  meggyógyította,  de
  megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
  próféta jövendölése:
  "Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
  szeretett fiam, akiben kedvem telik.

Húsvét táján az egyik szombaton  Jézus vetések között járt  tanítványaival
  együtt.  Tanítványai  megéheztek,  tépdesni   kezdték  a  kalászokat,   és
  eszegették. Ennek láttára a  farizeusok megjegyezték: "Nézd,  tanítványaid
  olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre  megkérdezte:
  "Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett?
  Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket,
  amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
  a papoknak?

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
  akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek  titeket!
  Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok  tőlem, mert én szelíd vagyok  és
  alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az  én
  terhem könnyű.
  Mt 11,28-30

  Elmélkedés:

  Az isteni  szeretetet saját  személyében kinyilatkoztató  Jézus  mindenkit
  magához hív,  hogy  tőle  tanuljunk.