Csak útszéli mécses e földön életem.

Fényt árasztó mécsként tett ide Istenem.

Hogy aki eltévedt, e fény mellett járva

az élet ösvényét ismét megtalálja.

Világosítson mécsem éjben bűn-viharban,

az életút szélén azt el ne takarjam.

Éjben fényt árasszak, amíg szívem dobban,

világosítson mécsem, amíg végsőt lobban !

S ha ítéletnapján megkérdezik tőlem,

világítottam-e a bűn éjjelében,

mondhassam szerényen, mély alázattal én:

Üres mécses voltam életút peremén.

Isten adott abba szent olajat, lángot,

az Ő érdeme, ha mindvégig világolt !