Szirtek ott magasodnak felhőbe,
s itt van a Hazám lenn a ködben!
Tengerkék felhő az élet egén,
akaratlan fulladt olcsó remény.
Szellő siklik, tovafut álomkép,
zúzott jajt kiáltó égi veszély.

Nyisd ki az ajtót lásd meg a csodát,
odakünn örökös a napsugár.
Táncoló tündér daloló titán,
égi tünemény, csaló vagy világ!
Dalos madaraknak tiszta hangját,
elsodorja a szél egyre tovább.
Reánk marad kietlen pusztaság,
elárvult, megcsalt egyetlen Hazánk!

Dalolva zokog táncol a magyar,
könnyét mossa áldott vörös hajnal.
Messze száll ajkáról csendes sóhaj
"Isten áld meg a magyart!"
Húsvét az ajtón immár kopogtat,
virág illatot hoz az új tavasz.

Táncoló tündér daloló titán,
égi tünemény, csaló, e világ!
Ki magyar keresztet cipel hátán,
szegény hazám, apró Magyarország!