Igen.

Például úgy, hogy eszünkbe juttatja, amit mondani akar. Aki ismeri üzenetét, a kinyilatkoztatást, főleg pedig Jézust, az az eszébe jutó gondolatok közt ráismer Isten szavára. - A telefonban már az első szónál felismerjük jó barátunk hangját. Még az írógéppel írt levélből is ráismerni, ha azt barátunk írta. - Aki ismeri Isten üzenetét, annak az imádság közben épp az jut eszébe, ami itt és most neki szól. Ezért kell figyelni imádság közben Istenre. Ez a lényeg, és nem az elmondott szavak. - Aki jól imádkozik, megtapasztalja, hogy az ima nem teher, nem unalmas kötelesség, hanem az Istennel való szeretetkapcsolat egyik természetes és általában örömteli megnyilatkozása, még akkor is, ha ez erőfeszítést kíván tőlünk.

Sokan mondják: „Nem imádkozom, úgysem hallgat meg az Isten!"

Aki szeret mindig meghallgat. Még akkor is ha jobbnak látja, hogy más formában teljesítse kérésünket, mint ahogy mi elgondoltuk. Istennel nem lehetünk csodaváró üzleti viszonyban: adok valamit, hogy ő is adjon. Nem nézhetem őt automatának: „Bedobom" az imát és elvárom, ami érte jár. Így nem imádkozhatunk, csak ahogy Jézus tette: „... de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd." (Lk 22,42.)

Különben is azért imádkozunk, mert szeretjük mennyei Atyánkat, akinek elmondjuk örömünket (hálaadás-dicsőítés), és gondjainkat (kérés-engesztelés). Rábízzuk magunkat, mert tudjuk, hogy szeret minket és javunkat akarja.